Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1874

10 növényben ; az állat az ásvány és növény sajátságait egyesíti magában ; mind a háromét pedig felöleli az ember. Láncot képeznek tehát, még pedig egyetlent látszanak képezni, egy rendbe látszanak tartozni, nyomatékkal mondjuk, hogy látszanak egyetlen láncot képezni, mert ha az egynek vélt lánc utolsó szemeit az előbbiekkel összehasonlítjuk, oly különbséget veszünk észre, mely első pillanatban volt ismeretünket némileg módosítani fogja. A physikai ós vegyi erők változatlanok, müködésökben állandóak, kivételt nem tűrnek. — (A természeti erők ezen változatlanságát nem rontja le a csoda; a csoda ugyanis alapját Isten mindenható akaratában birja, melynél fogva Isten, ha bizonyos általa elérni szándékolt működés valamely természeti erő rendes működése által el nem érhető, nem létesíthető, felfüggesztheti ama rendet s azon kivül létesítheti ; továbbá Isten a természetnek feltétlen ura. ki a természeti törvényektől nem függ oly módon, hogy a természetre irányzott működésében szükségképen a természet rendes folyamatához kellene alkalmazkodnia ) — A növényben már magasabb erő, az életerő működik, ez karolja föl a physikai s vegyi erőket, mi által az erők magasabb, természetöket meghaladó egységre s működésre emeltetnek; ez felhasználja ugyan azokat a szervezet célszerű kialakítására és föntartására, de azért nem fosztja meg sajátságaiktól, mert az életerőnek anyagtól való elváltakor az érők azonnal szabad állapotjuknak megfelelőleg működnek ; de maga az életerő is mindig állandóan ugyanoly körülmények és feltételek között működik. — A növényben nyilatkozó életet vagyis tenyésző erőt, mely itt az ásványországbeli physikai s vegyi erőket magasabb működésekre egyesité, felhasználj a s felkarolja az állati lélek, ezen erő az állatban ismét magasabb működésre használtatik fel, magasabb s tökélyesebb szervezet alakítását, fejlődését s fenmaradását eszközli, de megmarad lényeges sajátsága, működésmódjának állandósága Maga az állati lélek is ugyanazon körülmények között állandóan a legcsekélyebb részletekig ugyanazon módon működik. Ezen állandóság, változhatatlanság alapja az állati lélek természetében keresendő. Az állati lélek ugyanis nem cselekszik értelemmel és megfontolással ; minden cselekedetét az ösztönre, €IZ9>Z âiZ őt célszerűen, de öntudatlanul vezérlő állati lélek erejére vihetni vissza. Ép ezért az állati cselekvés főjelleme a biztosság és hibátlanság. Hogy az állati cselekvésekben mutatkozó célszerűség nem a megfontolás, hanem az ösztön eredménye, arról tanúskodik azon feltűnő butaság, melyet tanúsítanak az állatok mindabban, mi ösztöneik körén kivül esik. Igy pl. a majmok az indiánoktól rakott tűz mellett melegszenek ugyan, de a hamvadó tüzet nem éleseik, mivel ez ösztönük körén kivül esik. Az állat minden cselekvésmódja az ösztönök által vezetett életéből származik. Mindent ugy kell végeznie, mint a bölcs teremtő beléje oltotta ; tanúsítja ezt azon körülmény, hogy évezredek óta nem tanultak, nem íelejtettek semmit. Némely állat életmódja, ha más életviszonyok közé kerül, némileg változik ugyan, de ez nem előhaladás, melyet az állat önmagától, megfontolással tesz, hanem változás^