Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1874

11 mely reá kívülről gyakoroltatik. Mily szépen kapcsolja egybe ezen állati ösztön a lánc előbbi szemeit az utolsókkal ! Mi egyéb vezeti a gyermeket cselekvéseiben ; mi egyéb vezeti az embert öntudatra való ébredése előtt testi kívánságainak célszerű kielégitésében, mi az anyagi jó után való törekvésben, az anyagi rosznak kerülésében, ha nem az ösztön ? De az öntudatra való ébredés után megszűnik az ösztön uralma s az ember, ha nem is minden, de a legtöbb esetben mégis öntudatosan törekszik a jó után; szabadon elégíti ki ösztöneit, sőt gyakran azokkal ellenkezőleg cselekszik. Ha az állat nem elégíti ki ösztöneit, midőn a kielégítés tárgyát, mint elérhetőt veszi észre, ugy ez csak a kellemetlenség emlékezetképónek feltűnése miatt történik, mely kellemetlenség előbb a kielégítéssel összekötve volt. Az állat szükségleteinek kielégítésére önkénytelenül s ösztönszerűleg űzetik. — A lánc utolsó szemeinél talált jeleneteket a lánc előbbi szemeinél nem észleltük. Valamint az ásványországban a physikai és vegyi erők, ugy a növényországban a tenyésző erő, az állatvilágban pedig az állati lélek jeleneteiben eltérés, kivétel nem fordult elő ; a felölelt és egybeolvasztott tehetségek teljes érvényben működnek, lényeges sajátságaikban megmaradnak, legalább ellenök misem történik. Eendet, bizonyos állandóságot láttunk fen az emberben is, de oly rendet, mely a kivételeket, eltéréseket ki nem zárja s igy kérdés, mikép magyarázható meg oly rend, mely a rendetlenségeket ki nem zárja, s mely e rendetlenségek dacára is fenáll. E kérdésre könnyen megfelelhetünk, ha tekintetbe veszszűk azon működéseket és cselekedeteket, melyekre amaz állandóság vonatkozik. Az embereknél ezen állandóság oly cselekedetekre, működésekre vonatkozott, melyeknek semmi közük az anyaghoz, melyek közvetlenül anyagban nem működnek. A lopás anyagilag egy a vétellel; a lopás külső cselekedete semmiben sem különbözik valamely dolog megengedett felvevésétől. Hogy mégis minden nép kölönbséget tesz a vétel és lopás között, az egészen más, minek az anyaghoz semmi köze. A lánc előbbi szemeinél az erő sajátságos és állandó működése közvetlenül az anyagban volt, az anyagra volt irányozva s azzal a legbensőbben volt összekötve. Az erő minden működése az anyagban van elmerülve s az anyagot áthatván még mint állati lélek sem szabadithatja ki magát alóla. Csak része egy egésznek, alkotó része egy anyagi lénynek ; mint alaki alap az anyag fölött áll, melyen uralg s melyet magának alávet, a nélkül azonban, hogy anyag nélkül önállóan létezhetnék vagy működhetnék; az élő szervezetnek lényeges részét képezi, mint erőműi s vegyi erőt az ásványoriszágban, s mint életerőt a növényben, ugy őt is az anyag hordozza. — Ha tehát a lánc szemeit egymással összehasonlítjuk, ugy találjuk, hogy a lánc utolsó szemei csak látszólag ugyanazon lánc szemei, közelebbről megtekintvén más lánc szemei gyanánt fognak feltűnni, mely két lánc között kapocs van, de nem oly kapocs, mint szem és szem között, hanem mint lánc és lánc között. A két lánc az emberben érintkezik. — E láncok mindegyikét természeti rendnek nevezhetjük, mert a természet-