Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1874

12 ben, a külvilágban jelentkeznek ; de a közönséges értelemben vett természettől, vagyis a külvilágtól különbözik az embernek belvilága, lelki élete s igy a természet rendjétől különbözik az emberi lélek életébsn uralkodó read. — A természeti rend felöleli a külső természetben jelentkező működéseket, tehát az ásvány-, növény- és állatországban jelentkező működéseket; e rendba tartoznak továbbá az ember szerves testében jelentkező, befolyásától független életnyilatkozatok, továbbá mindazon cselekedetek, melyek a gyermekkorban az ösztön uralma alatt hajtatnak végre s ép ezek azon pontok, hol a két lánc egymással érintkezik. — E rendtől különbözik az emberi lélek rendje. Ezen rend az észszel és akarattal biró embert foglalja magában, az ész és szabad akarat az ember személyiségét álapitják meg, a személynek, mint személynek minden működése erkölcsös, mert az erkölcsös tett észt és szabad akaratot követel; s minthogy az emberi lélek rendje ezen erkölcsös cselekedetekben uralkodik, ezekre vonatkozik, azért ezen rend erkölcsi rendnek neveztetik. — Minden rend törvényeken alapszik. A rend ugyanis nem egyéb, mint a dolgoknak bizonyos mérték szerint egymás iránt oly viszonyba helyezése, hogy együttesen egységes egészet képeznek bizonyos cél létesítésére. Ebből önként foly, hogy rend létesülésekor a rendezett lények között teljesen meghatározott viszonyoknak kell keletkezniök. E meghatározott viszonyokban nyilvánul maga a rend s előttünk jelentkezik; de hogy a rend fennmaradhasson, egységes célját elérhesse, szükséges : hogy a rendnek tagjai ama meghatározott viszonyoknak megfelelően működjenek; ha ez nem történnék, hanem inkább a rend tagjai tevékenységeiket a legkülönbözőbb módon nyilvánítanák, a rend célja nemcsak nem valósulna, sőt maga a rend is megszűnnék. Ama viszonyok fogják tehát meghatározni, szabályozni a cselekvés módját. Ugyanazok fognak bizonyos meghatározott módokat szabályok gyanánt kijelölni s felállitani, mely szabályok törvényeknek neveztetnek, s minthogy a rend kétféle, azért a törvények is kétfélék lesznek, természetiek és erkölcsiek. — E rendek, valamint az alapjukat képező törvények, végső alapjukat az Istenben birják és tőle származnak. Valamint a külvilágot, ugy az ember belvilágát is Isten teremte s mhel legbölcsebb személy mindkettőt célszerűen kellett teremtenie azaz célt tűzni ki nekik. S mivel, mint láttuk a cél megfelelő működési mód, azaz szabály, törvény nélkül el nem érhető, ezen törvényeknek is, tehát a természeti s erkölcsi törvényeknek, tőle kellett származniok. — Isten e két rendbe helyezett lényeknek mindenhatóságánál fogva megadta azon erőketpmelyek szükségesek a rend céljának megvalósítására ; bölcseségénél fogva pedig kijelelte az e célra vezető utat azaz törvényeket szabott', melyek egyrészt a lények erőinek, másrészt különböző céljaiknak felelnek meg minden dolognak tevékenysége ugyanis természététől függ és határoztatik meg. Ugyanez áll a természeti erőkről is. Továbbá a lény természetétől íüggő s