Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Wallentínyi Samu: Petőfi
Wallentínyi Samu: Petőfi Ha az ember a magyar nemzet történelmét, irodalmát tanulmányozza, szinte szembeötlő és csodálatos, hogy milyen sok nagy emberének pályája, sorsa mily szomorú, sőt lehet mondani, tragikus, szemben a többi nyugati nagy nemzetek nagy embereivel. Míg Descartes világszerte ünnepelt tudós, kapacitás a matematikában, a magyar Bolyai Farkas, a Tentamen című, később világhírű matematikai munka éles eszű szerzője mint szürke gimnáziumi tanár működik a marosvásárhelyi ref. Kollégiumban, nagy eszéről, világos rendszeréről alig tud egy-két bizalmasa. A nagy francia, angol tragédiaírók babérkoszorúk, virágok között, tapsviharban gyönyörködve, anyagi függetlenségben élnek, élvezik az életet, a kecskeméti takácsmester fiáról, a legnagyobb magyar tragédiaíróról, a Bánk Bán szerzőjéről vajon ki tudta, hogy senki által nem olvasott, nem méltányolt tragédiájában mennyi magyarság lobogott, mekkora tragikus erő és művészet rejlett. Utolsó útjára egy író, egy kritikus se kísérte őt el. A Stanley-k, a Nansenek százezreket, sőt milliókat kapnak értékes kutató útjaikra, s itthon általános megbecsülésben, kitüntetésben részesülnek, ünnepük őket, gondtalan jólétben élnek, a legnagyobb magyar ázsiai utazó, a tibeti nyelvnek legérdemesebb tudósa: Körösi Csorna Sándor egy Kenderessy Ferencz kormányszéki tanácsostól 100 forintot kap ázsiai kutatóútjára, s ezzel a 100 forinttal a zsebében gyalog indul el Oláhországon, Bulgárián, Palesztinán, Perzsián át Tibetbe, s egész életében fáradva, nélkülözve, hazájától messze, messze idegenben halt meg 1841-ben Dardzsilingben. Míg a németek legnagyobb költője, Goethe, bőven kiveszi a részét az élet boldogságából, fenékig üríti a hírnév, dicsőség, anyagi jólét és szerelem mámorító poharát, s hosszú boldog élet után hajtja fejét örök álomra, a legnagyobb magyar lírikus: Petőfi Sándor színlapkihordó és segédszínész korában kis kézi lámpással kísérgette haza a sötét éjben a sáros utcákon a színésznőket, az utat világította meg előt-85
