Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Wallentínyi Samu: Petőfi
Wallentľnyi Samu: Petőfi tűk egy pár garasért; mint segédszerkesztő havi 15 forintot kapott a kiadótól és ezenkívül minden verséért 2 váltóforintot, és meteorszerű csillaghullásként sokat küszködve, nyomorogva fiatalon: 26 éves korában esik el ott a harc mezején. Hát nem szomorú, nem fájó érzés ez? És vajon nem ilyenféle szomorú tragikus fátum kíséri-e a magyar nemzet életét? Gondoljunk csak a tatárjárásra, a török világra, a szabadságharcokra és a legutóbb lezajlott kataklizmára, a világháborúra. Vagy talán azért van ez így, hogy az életünkben szomorú, tragikus sorsú nagyoknak a dicsősége később annál nagyobb legyen! Hogy később annál nagyobb az ünnepeltetésük, s mintegy kárpótolni akarja őket mindazért, amit az élet megtagadott tőlük? Petőfi Sándor születésének százéves fordulója, az egész világon benső áhítattal megtartott ragyogóbbnál ragyogóbb ünnepségek arra vallanak! Nincs magyar intézmény, egyesület, nincs külföldi nagyobb irodalmi társulat, amely meg ne ünnepelte volna, vagy meg ne ünnepelné a legnagyobb kegyelettel a világ legnagyobb lírikusának az emlékét. Hogyan maradhatna el az ünneplők sorából a mi ifjúsági csoportunk, hiszen Petőfi elsősorban az ifjúság költője? Engem kértek fel arra, hogy emlékezzem meg a nagy költőről. Készséggel, a legnagyobb örömmel vállalkoztam reá, hiszen Petőfiről beszélni, vele foglalkozni csak gyönyörűség, emlékének áldozni szent kötelesség. Úgy gondoltam, hogy nem tartok ünnepi beszédet, nem fogom elvontan magas esztétikai fejtegetéssel méltatni Petőfi költészetét, hanem elmondom az életét, ezzel kapcsolatban kidomborítom az egyéniségét, és megismertetem legjellemzőbb költeményeit akként, hogy szép leánykák, ügyes fiatal emberek előadásom közben fogják a költeményeket elszavalni, Ugye nem baj, ha hosszabbra nyúlik ez az előadás a szokottnál? Mi arra fogunk törekedni, hogy ne legyünk unalmasak, de meg egy Petőfi-emlékünnepélyen nem is szabad unatkozni. Életrajza Költőnk 1843-ban helytartósági engedéllyel vette fel a Petőfi nevet. Családját Petrovicsnak hívták, armális nemesi család volt, amely a 86
