Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Dr. Wallentínyi Sami irodalmi(-tanári) hagyatéka
Dr. Wallentínyi Samu irodalmi (-tanári) hagyatéka vatúhoz”, az értelem iránti igényhez térünk vele vissza. S olvasása és olvasata nyomán arról győződhetünk meg, hogy a „költő képe”, személyiségének és szándékának a kérdése jelentéstani kihatású, az olvasó „képe a költőről”, esetünkben személyhez kötött ízzításaként is, mely által az átadás stílusában érződik a „másodlagos közlő" pozíciójának, Walentínyi Samunak, a tanárnak „hitelessége”, az esztétikainak ugyancsak egyik ismérveként. Vagy másképpen egybefoglalva: többek közt arról van szó, vajon ez a háromnegyed évszázaddal ezelőtt szerkesztett és elhangzott Petőfi-előadás irodalomtörténeti függőségeivel együtt mennyiben szól még ma is hozzánk. (A záróvers azonosítását - Ábrányi Emil: Petőfi - ez úton is köszönjük Rákos Péternek és Bredár Gyulának.) Jegyzetek 1. A költemény eredetileg az Új Világban jelent meg („Tanár Úr!" Dr Wallentínyi Samunak; XI, 1929, 8, 3 [február 17.]). 2. Wallentínyi Samu dr. személyét hozzák közel a Sebesi Ernő szerkesztette kötetbe foglalt búcsúztatók; Gömöry János nekrológjában a város legkedveltebb, legnépszerűbb emberének mondja, akinek meg szeretné írni életrajzát (Új Világ, XII, 1930, 26, 1-3 [június 22.]). Máriássy Béla s mások felidézéseiből szerzünk tudomást sérelmeiről, megértjük Sebesi Ernő előszavának célzását („de azért mintha minden vonzó romantikus ragyogása mellett egy titkos mártírkoszorú övezte volna... Walentínyi tanár úr homlokát”). A Šariš című hetilap veszteségeire mutat rá („V živote nemal šťastie“ [Nem volt szerencséje az életben]. I, 1930, č. 26, 21. júl, s. 3); A Mi Lapunk pedig nem felejti ki, miszerint „lelkében az üldözés, a méltatlan bántalom gyűlöletet nem fakasztott" (1930. szeptember, 176. p.) Az Emlékezeté ben Henszlmann Aladár dr. miskolci főorvos, egyetemi magántanár sajtóban közölt mélyreható búcsúszavait lapozhatjuk fel (26-28). A miskolci Reggeli Hírlapban megjelent írásából, amelyben húszéves érettségi találkozójukra emlékszik vissza, s a nemzetit-nemzetiségit áthidaló kultúra erejét vallja, részleteket vesz át a Prágai Magyar Hírlap (a továbbiakban: PMH) (még olyat is, hogy „Mint tanárunk a test nevelését a lélékével egy rangba helyezi"; PMH, IX, 1930, 145, 3 (június 28.]). A folyóirat nekrológját Dzurányi László írta (IX, 1930, 135, 7 [június 15.]; a tudósítást temetéséről lásd PMH, IX, 1930, 138, 5 [június 19.]). Flórián Kató, a kassai állami magyar reál-80
