Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Dr. Wallentínyi Sami irodalmi(-tanári) hagyatéka
Dr. Wallentínyi Samu irodalmi (-tanári) hagyatéka gimnázium tanárnője Eperjesen a tízéves érettségi találkozón emlékszik meg Wallentínyiről (Új Világ, XIII, 1931, 22, 4 [május 31.]). Az eperjesi Kollégiumi Diákszövetség, a Kollégium öreg diákjai miskolci összejövetelén adja elő Henszlmann róla szóló tanulmányát (ülésük Miskolcon és Pesten párhuzamosan került sorra; Új Világ, XIX, 1937, 20, 3 [május 15.]). Az Emlékezetében összegyűjtöttek közül a Tompa vallásos költészete címűt a szerző az Evangélikus Nőegylet böjti előadóestjén mondta el a Rózsa utcai nagyteremben 1924. március 26-án. Az 1850-es évek költészetét lásd az Emlékezetben (125-145). A népies nemzeti irány diadala irodalmunkban. Arany János 1905. február 1-jén a Széchenyikor magyar irodalmi szakosztálya által rendezett felolvasás (Emlékezete, 146-154). Comenius halálának 250. évfordulóján (1920) elveiről, eszményeiről, életének tanulságáról áttekintő és tartalmas összefoglalásban rajzolja meg Wallentínyi a nagy pedagógus alakját az ifjúság számára (Emlékezete, 118 skk.). A Madách életéből hallgatóságának címzett, de kéziratban maradt tanulmányt Fábry Viktor, a magyar-német egyház esperese olvasta fel a Magyar Kisebbségi Könyvtárbizottság első előadóestjén (Új Világ, XII, 1930, 51, 1 [dec. 21.]) 1930. decemeber 17-én (Emlékezete, 71-86). Tétele a személyes élmény és a társadalmi-történeti hagyomány, mint az alkotót és a befogadást egybefűző esztétikai tényező, az alkotónak kivetülése az egyetemes felé és a visszazárás együttes érvénye: „Madách az Ember tragédiájában a maga életének a drámáját akarta megírni, de úgy, hogy benne az egész emberiségé tükröződjék” (83); „A francia forradalommal jelképezi a magyar forradalmat” (84). Rákos Péter tanulmányának válaszformálása végső keretet nyújt mindahhoz, amit Wallentínyi felhoz (Az ember tragédiája mondanivalója. In: uő: Tények és kérdőjelek. Madách, Bratislava, 1971, 205-216); ellensúlyozza és megemeli, ahogy a „nemzeti erő” fogalmát is túlmutatásában kell megértenünk. Szemléletét mint az alkotó és az alkotás beágyazódását a közösség tudatába, az alkotó és az emberiség egységét jellemezhetjük. S a „pszichológiainak" újból jelentkezik napjainkban a felnyomulása... Wallentínyi Samu 1902-től a Széchenyi-kör titkára, Évkönyveinek szerkesztője, főszerkesztője az Eperjesi Lapoknak, munkatársa az Ev. Őrállónak, a Prágai Magyar Hírlapnak, A Mi Lapunknak. Diáknaptárokat szerkeszt 1928-ig; az 1924/25-ösben (Kósch Árpád, Eperjes) Csengey Gusztávról, Jókai Mórról írt, Vajanský, Hviezdoslav és Kukučín műveit ismertette, Mécs László és Győry Dezső verseiből választ. Eszmetörténeti leg a 19. század őrállója, munkásságának eredményességét látja az értékek átmentésében, ami az államfordulat után sem szűnik meg, bár tapasztalatai révén és a jövőt tekintve a baljós sejtelmek nem hiányozhatnak. 81
