Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Dr. Wallentínyi Sami irodalmi(-tanári) hagyatéka
Dr. Wallentínyi Samu irodalmi (-tanári) hagyatéka vevőt nem kezeljük egyöntetűen, sajátságaik lényegileg eltérőek, miközben a megközelítésnek eltolódhat a súlypontja. Az irodalom ismérvét, megközelítésének elvét Wallentínyi Samu tanulmányaiban ismételten fogalmazza meg úgy, hogy a költő kerül gyújtópontjába. Azt mondhatjuk, hogy ez az irodalomtörténet hagyományos módszere, amelyben a szerző szándékát, egyéniségét a mű megszületésének személyes és társadalmi körülményeit kíséreljük meg jellemezni. „Az irodalomtörténetnek talán legérdekesebb feladata ez: keresni a lélektani okokat, melyek hatása alatt a költemény keletkezik, feltüntetni a költő lelki világát, megmutatni, hogyan nyilatkozik a korszellem a költő műveiben. Ezt akarom én is most tenni Arany néhány balladájával” {Arany néhány balladájáról. Uo. 93); „Mennyire megnyilatkozik egy-egy költeményben a kor szelleme, uralkodó hangulata. Mennyire kifejezést ad a költő még balladában is a maga szubjektivitásának, azoknak a körülményeknek, eszméknek, melyek reá hatással voltak. S mennyire érdekes az irodalom búvárára azoknak a külső körülményeknek a felkeresése, amelyek hatása alatt egy költemény létrejön, a költő lelki állapotának feltüntetése, amikor a költeményt megírta. S én azt hiszem, ezek nélkül igazán meg sem érthetjük a költeményt!” (i. h. 100). A Madách életéből című dolgozatában is hasonlóképpen s a választott témának megfelelően fogalmaz: „Lehet-e érdekesebb és tanulságosabb, mint megfigyelni egy hatalmas géniusz fejlődését, beletekinteni egy nagy író leikébe, megfigyelni a harcot, küzdelmet, melyen az a lélek keresztülmegy, feltárni, hogyan született és alakult a mű a költő elméjében, milyen volt az egyénisége, gondolkodás-módja, érzelemvilága?” (i. m. 72-73). Wallentínyi irodalomszemlélete azonban semmiképpen sem egyoldalú, s nem korlátozódik csupán a pszichológiaira, Az 1850-es évek költészete és A népies nemzeti irány diadala, Arany című tanulmányaiban kifejezetten támaszkodik a „nemzeti klasszicizmusnak” (Horváth János) Gyulai-féle koncepciójára, továbbá szinte valamennyi írásában sajátos sarkítással jelenik meg az esztétikai is, amely mint követelmény Beöthy Zsoltnak a nevéhez fűződött, akinek „famulusa” volt. Az előbbinek a bevezetéséből idézve: „Hogy az ember valamely kor irodalmáról csak megközelítőleg is hű képet rajzoljon, vizsgálnia, kutatnia kell, miképpen, hogyan nyilvánul annak a kornak a költészetében a nemzeti erő, vagyis, mi az egész nemzeti ebben a költészetben, milyen hazafias nemzeti motí74
