Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Dr. Wallentínyi Sami irodalmi(-tanári) hagyatéka
Dr. Wallentinyi Samu irodalmi (-tanári) hagyatéka vumokból fakadnak az egyes költemények, továbbá, milyen hatása van a kornak, korviszonyoknak, a mozgató eszméknek a költészetre, mennyiben és hogyan nyilvánul ebben a költészetben az irodalmi hatás, melyik előbb élt nagy szellemnek a hatását tünteti fel az a költészet, s végül hogyan nyilatkozik meg az egyes költeményekben a költők egyénisége, egyéni ereje. Ezt a négy szempontot kell az irodalomtörténetírónak figyelembe vennie, ha valamely korról vagy íróról hű képet akar rajzolni: a nemzeti erőt, a kor, az irodalmi hatás és az egyéniség erejét” (i. m. 125-126).3 Amikor a Petőfi-centenárium megünneplésekor az eperjesi ev. nőegylet ifjúsági csoportja irodalmi estélyt rendezett (1923. március 11-én és 12-én), Wallentínyi Samut kérték fel előadónak, aki természetszerűleg helyezte eszmefuttatása tengelyébe a költő életrajzát,4 hisz tudván tudjuk: épp Petőfinél esik egymáshoz közel az élethelyzetek által fölvetettnek és a lírai válasznak a „státusa". Az életmű ez esetben fokozottabb mértékben igényli az alkotó személyiségének, lírája közvetlenségének megismerését, ahogy azt Illyés Petőfijében is a költő sorsának alakulása és verseinek kölcsönösségében követhetjük. A tényt kiemeli az Új Világ című hetilap tudósítása (V, 12, 3 [1923. március 18.]), egyúttal megjegyezve, hogy „Petőfi ünnepélyes fejlődésrajzát dr. Walentínyi Samu előadásában egy végtelenül mély esztétikai fejtegetés fejezte be”, amihez hozzátehetjük: a pusztán életrajzinak vagy lélektaninak a meghaladása ismételten előtűnik. Az előbbiek ilyen értelmű utalását pedig megtoldhatjuk e helyütt még egy hivatkozással - Ervin Lazar szlovák irodalomtörténész meglátásával -, miszerint Walentínyi érdeklődése irodalomesztétikai; az irodalmi művet esztétikai és lélektani szempontból vizsgálja, és az irodalomtörténeti tényekre csak annyiban támaszkodik, amennyiben ez szükséges. Figyelmét nem kerüli el a szerző nyelvezetének esztétikuma sem (Lazar, E.: Vedecká činnosť na prešovskom kolégiu. In: Prešovské Kolégium v slovenkých dejinách. Zost. I. Sedlák. Východoslovenské vydavateľstvo, Košice, 1967, 213-214).5 Amennyiben az irodalom közvetítésének, vagy mondjuk‘ki egyenest, az irodalomoktatásnak tantárgyelméleti szempontjaira térnénk ki, a vázoltakkal kapcsolatban - némileg elnagyoltan - megjegyezhetjük, hogy a hagyományos életrajzi vagy életrajzi mozzanatokra épülő módszert képviselik, amely, amint utalunk rá, Petőfinél indokolt, mi75
