Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Ludmann Ottó
Ludmann Ottó összehasonlítás által megvilágľttatnak s bővíttetnek, és mennél idegenebb a másik nyelv, annál tisztább képet nyer a tanuló" (90). Ma ezt úgy fogalmazhatnánk meg, hogy a klasszikus nyelvek esetében, mivel az oktatás folyamatában és céljaival a fordítás lényegbeli, az összevető nyelvvizsgálat kényszerű. S ennek alkalmazása a modern nyelveknél, amelyeket gyakorlati használatra, beszélt jellegük teljességében kell elsajátítanunk, sem hanyagolható el. A tudós tanár érvelése és figyelme ezekre is kitér, említve főleg a német nyelvdidaktikában hangoztatott nézetet az angol nyelvnek a fentiek vonatkozásában redukált voltáról. A szókincs fejlesztése, a lexikológiai ismeretek, az etimológia bevonása az oktatásba a tudományos és szakterminológiák megértésénél és bevésésénél evidens mint a felhozott „fogalminak” szabatosabb körülhatárolása. Nem szorul különösebb győzködésre, hogy a görög és a latin nélkül a filológiai, nyelvészeti-irodalmi, bölcseleti, teológiai, történeti, régészeti, az elmélyültebb jogi stúdiumok közvetlenül a latin nélkül nem képzelhetők el. A reáltudományok közül az orvostudományban, az orvosi gyakorlatban, a farmakológiában minősül nyilván a legkevésbé mellőzhetőnek. De amennyiben a klasszikus nyelveket elhanyagoljuk, a természettudományok terén általában sem tehetünk szert többre, mint látszatműveltségre, ami a benső összefüggéseket és a belső értelmezést tekintve érvényes minden tudományosságra is (vö. 86). A görög szótövek és képzők, toldalékok - akár latin öltözékben is - állandó forrásul szolgálnak a terminológiai szóképzésben: a görög ekképen nem „holt nyelv” (Z. L). A tudós professzor nem tagadja a reálképzés jogosságát, más jellegű oktatás szükségességét. S amikor egy szellemes francia szerzőt idéz, aki úgy vélekedik, hogy a görögöt nem szükséges tudni, hanem el kell felejteni („On n’a pas besoin de connaître le grec, il faut l’avoir oublié"), ez annyit jelent, hogy az utóbbi nem szünteti meg az előbbit, s ebbe sajátos módon belefoglaltatik „az eszmékben lelkesedés", azaz aki görögül, latinul tanult, az egyebek közt magával viszi az életbe „az emberi nem szellemi kincsei iránti tiszteletet”. A kérdés megvitatásában a másik fél a görögöt a francia nyelvű tételben a matematikával („la trigonométrie sphérique”, i. h. 98) cseréli fel, de ebben sem látjuk Ludmann Ottó állásfoglalásának cáfolatát még olynemüségével együtt sem, miszerint a klasszikus nyelvek tanulása 65
