Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Ludmann Ottó
Ludmann Ottó rendszert, ennek követelményeit a líceum nem tudta teljesíteni, s reáliskolává alakult. Ludmann Ottó az utolsó két osztályba ezért a piaristákhoz ment át, akiknek helyére ekkor cseh tanárok jöttek. Tőlük megtanult csehül, és e nyelvből érettségi vizsgát is tett. Lőcsén akkoriban az volt a szokás, hogy az érettségizettek több nyelven búcsúztak az alma matertől és tanáraiktól. A magyar búcsúztatót abban az évben (1857) Ludmann Ottó tartotta. Csáky Albin gróf, a későbbiekben vallás- és oktatásügyi miniszter és Bánffy Dezső báró, a majdani miniszterelnök, iskolatársai voltak (az utóbbival együtt érettségizett, és évfolyamtársa volt a berlini egyetemen is), s barátságukat mindvégig megtartották. A lőcsei Probstner Alapítvány ösztöndíjasaként 1857 őszén Eperjesen beiratkozik az akkor három éves teológiai akadémiára, amely az evangélikus középiskolák tanárainak képzését is szolgálta. Tanulmányai során minden tantárgyból végig eminens, 1860-ban leteszi a papjelölti vizsgát, s már az 1860/1861-es tanévben a Kollégium fenntartó hatósága mint póttanárra rábízza a görög nyelv oktatását. Mivel azonban nevelői állást vállal, s kötelmei vidékre szólítják, az oktatást csak az 1861/1862-es tanév második felében folytatja. Stúdiumai alatt megtanult görögül és latinul, továbbá magánúton angolul, franciául és olaszul; amikor Némethy Béla felkereste, épp Tasso Megszabadított Jeruzsálemét olvasta francia fordításban... Hazslinszky Frigyessel működve együtt alapos ismeretekre tett szert a botanikában és a földrajzban, a geológia és ásványtan szakterületein. Nevelősködésével megteremtette az anyagi feltételeket ahhoz, hogy az 1862/1863-as tanévet a berlini egyetemen tölthesse. Klasszika-filológiát, filozófiát, matamatikát, fizikát, német irodalmat és történelmet hallgatott olyan tanároknál, mint a történész Mommsen, Curtius, Ranke, a filozófiatörténet művelője Trendelenburg, a fizikus H. W. Dove s mások. Utolsó beszélgetésekor említi a nagy természettudóst, Alexander von Humboldtot (Wilhelm von Humboldt öccsét), aki berlini tartózkodásakor már nem élt, de ötkötetes Kosmos című, a világ fizikai leírásának vázlatát tartalmazó műve (1845-1862; az ötödik kötet posztumusz) ismereteinek jelentős forrása volt. Németországi tartózkodásakor Jénában és Halléban is hospitál, s mindenütt figyelemmel kíséri a gimnáziumi és nevelőintézeti oktatás kérdéskörét. Még Berlinben van, amikor 1863 őszétől rendes tanárnak választják meg az eperjesi kollégiumi főgimnázium-59
