Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)

Egy fejezet a hazai humanizmus filológiai vizsgálatából

Egy fejezet a hazai humanizmus fiiológiai vizsgálatából

a kor társadalmi feltételeit reálisan értékelő egyéniségnek tüntetik fel.17

A magyarországi humanizmus e századbeli célkitűzései, eredményei és történelmi-társadalmi feltételei az ő esetében is sajátosan, azaz egyfajta közép-európai változatban állnak össze, Gyalui Torda sorsában és teljesítményében a műveltségi és a társadalmi feladat kölcsönösségét, olykor ellentmondásosságát sajátosan tükröztetendő. Az ismertetett tanulmányt Gyalui irodalmi munkássága teljes feldolgozásának kell tartanunk, amelynek alapján életművének a megfelelő eszmetörténeti, művelődés- és irodalomtörténeti folyamatba helyezését el lehet végezni. A teljesség érdekében azonban a tanulmánynak s a másutt található feldolgozásoknak vagy utalásoknak összevetése-egyeztetése igénylődik.18

Gyalui humanizmusának „helyszínrajzában”, színhelyei által markánsan vésődik belénk főképpen az északkeleti régiók Európa-közelsége, az, hogy Gyalu, Torda, Krakkó, Eperjes, Bártfa, Kassa, a Szepesség, Szklabonya, Pozsony, Prága, Wittenberg, Padova vagy Leuven mind mint a reneszánsz áramlatok „közlekedőedény-rendszere” jelenik meg, illetve mérődik be a 16. századi európai reneszánsz eszmei és műveltségi körleteibe.

Miroslav Okál professzornak e tanulmánya a humanizmus írástudóinak munkásságát taglaló hasonlójellegű dolgozataival19 együtt jelentős mértékben gazdagítja a korra és irodalmi alkotásaira vonatkozó ismereteinket, illetve a tárgykör filológiáját.

Jegyzetek

1. Gömöry J.: Gyalui Torda Zsigmond. Evangélikus Lap, (Rožňava-Rozsnyó), XVI, 1937, 23, 360-364.

2. A Regestrum Bursae Cracoviensis Hungarorum (Buda, 1821) nevének magyar alakját - Gyalu - jegyzi (s így írja le Wernher is Révay Ferencnek küldött 1544. május 4-i levelében); lásd a tanulmány 2. jegyzetét a 105. lapon.

3. Horváth János erre vonatkozólag, nyilván Heltai állítását véve figyelembe Kálmáncsehi iskolamesteri működéséről, egyértelműen Gyulafehérvárt jelöli (vö. Horváth János: A reformáció jegyében. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1953, 270).

49