Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)

Egy fejezet a hazai humanizmus filológiai vizsgálatából

Egy fejezet a hazai humanizmus filológiai vizsgálatából

4. A körmöcbányai születésű selmeci polgár és bányatulajdonos Paulus Rothan, költői nevén Rubigallus - aki 1536-ban iratkozott be a wittenbergi egyetemre, s 1540-ben tagja volt a Konstantinápolyban járt magyar követségnek, 1571-ben pedig Korponánál harcol a török ellen, érdemeiért királyi tanácsosi címmel és zólyomlipcsei várkapitánysággal kitüntetett (a várnak birtokosa is lett) - műveinek újabb kiadását és jellemzését lásd Pauli Rubigalli: Pannonii Carmina. Edidit Miroslav Okál. Teubner, Leipzig, 1980. Az Epistolában a törökellenes harcok történetét írja le, s kiemeli a magyaroknak - elsősorban Hunyadi Jánosnak (vö. i. m. 46-47) - a vitézségét.

5. Stancaro nézeteire és a tárgykör filológiai elemzésére vonatkozóan lásd Dán R.: Humanizmus, reformáció, antitrinitarizmus és a héber nyelv Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1973, 31, 91-97, 100, 214 skk.

6. Bizonyára az ismert mondával együtt; s még egy észrevételünk: a szövegben olvasható „une déformation du terme magyar...” (117) helyett „une dérivation..." a helyes kifejezés.

7. A wetschaui születésű (1569) Bocatius (Bock) János Rudolf császár borostyánkoszorús versszerzője s később foglya; 1594-től az eperjesi, 1599-től a kassai iskola hírneves rektora, 1603-tól Kassa városbírája. Bocskay István szolgálatában Németországba megy, de a braunschweigi fejedelem elfogatja, és Prágába szállíttatja (1606). A várbeli Fehér Toronyból való szabadulásának „kalandos” verziója szerint (értékelését lásd Rexa D.: Bocatius prágai fogságához. Irodalomtörténeti Közlemények, 18,1908, 43-44; Kövényi F. L.: A kassai bíró kenyérben sült mentőkötele. Új Világ, XV, 1934, 31, 4 [július 29.]) a várbörtönbe cselédnek szegődő, fogdájába kenyérbe dagasztva kötélhágcsót csempésző felesége, Erzsébet asszony segítségével szökött meg (1611). Kassán újból együtt vannak, 1618-ig folytatja tanári működését, majd elfogadja Bethlen Gábor meghívását, s Gyulafehérvárott könyvtárnoka és történetírója lesz. Újabb küldetés közben éri a halál (Uherský Brod, 1621). Számos versgyűjteményt tett közzé, s részt vett mások gyűjteményeiben; új jegyzetekkel ellátott kiadásban jelentette meg Galeotto művét (Salomon Hungaricus vei de Matthiae Corvini... dictis ac factis libellus. Cassoviae, 1611). Legterjedelmesebb kötete: Hungaridos poematum llbrl V. (Bartphae, 1599). Verseinek sokrétű a témaköre, tőle származik a Magas-Tátráról szóló legelső költemény. Művei társadalmi és pedagógiai szempontú mondanivalóját elemzi F. Karsai: Jan Bocatius (1568-1621) pedagóg - humanista. In: Létopis Instituta za serbski ludospyt (Budyšin); Rjad A.: Réčespyt a literatúra. Č. 7, 1960, 124-138; a vonatkozó bibliográfiát lásd Repčák, J.: Ján Bocatius. Personálna biblliografia.

50