Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Egy fejezet a hazai humanizmus filológiai vizsgálatából
Egy fejezet a hazai humanizmus filológiai vizsgálatából Halála alkalmából Zsámboki János versgyűjteményt írt és adott ki (Epicedia aliqua de obitu Sig. Tordae [Némely gyászdalok Torda Zsigmond haláláról]); a műre vonatkozóan M. Okál Gulyás Pál adatolását tünteti fel, de egyben utal arra, hogy az nincs már meg a bécsi Országos Könyvtárban, s így nem sikerült megszereznie, illetve elolvasnia (vő. 131-132). A források feltárása révén tüzetes monográfiának beillő tanulmány szerzője végső értékelésében Gyalui Torda Zsigmondot Janus Pannonius után és Zsámboki, valamint Martin Rakovský (Martinus Rakocius) előtt a magyarországi humanizmus legjelentősebb egyéniségének tekinti; érinti azt is, miben követhető nyomon műveinek hatása mindkét fiatalabb kortásánál (Zsámboki Embtemata című művének második kiadásában egy poémát is szentel Gyalui Zsigmondnak - Dolus an virtus quis in hoste requirat? Ad Dn. Sigismundum Torda, consil. Camerae Panno. Virum doctissimum. Emblemata. Antverpiae, 1566, 239; a verscím Vergilius Aeneise második énekének ismert [390] sora: „Csel avagy virtus, az ellenségnél ki kutatja.").15 Hogy a reformáció fejlődésvonulatában hogyan viszonyult a lutherit meghaladó irányzatokoz, az elemzett anyagból - a szerző szerint - nem derül ki. így például nem tudjuk, milyen álláspontra helyezkedett Stöckel és Stancaro hitvitájában, vagy az eperjesi lelkésznek, Lauterwald Mátyásnak hitelveit követően (az eperjesiek és a bártfaiak, amikor a Stöckel részvételével rendezett vita során sem tudták tisztázni az eltérés jellegét [1544], Melanchtont kérték fel állásfoglalásra, s ő - annak ellenére, hogy Lauterwald tanítványa volt -, amennyiben nem állna el tételeitől, eltávolítását javasolta). Stöckellel, tudjuk, jól megfértek, miközben az ellenfele volt Kálmáncsehi Mártonnak, akihez viszont Gyalui mint tanárához ragaszkodott. Verancsicsnak a reformáció elleni buzgalmát visszatetszéssel követte. A török kiűzésében, amint azt közéleti és irodalmi tevékenysége egyaránt bizonyítja, a német megoldásban bízott. A megszemélyesített Magyarországnak ily nemű segélykérését fejezi ki és indokolja már a Rubigallus-műhöz - annak témájával egyezően - írt ajánlásában.16 Mindehhez hozzáfűzhetjük még: irodalmi munkásságának a tanulmány által feltárt eszmeisége, egyértelmű vonzódása a klasszikus filológia és bölcselet iránt, illetve ezek bizonyos aktualizálása és közéleti szerepvállalása - mind 48
