Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Egy fejezet a hazai humanizmus filológiai vizsgálatából
Egy fejezet a hazai humanizmus filológiai vizsgálatából Bozinius (Bazini) János már az itáliai útját megelőző időkből tanárának vallja, ennek alapján valószínűnek látszik, hogy a költő 1545 végén és 1546 elején már taníthatott Eperjesen. De a humanista díszletek felvonultatásán túl a gyűjteményben felsejlik a kor másik történeti vonulata, a török veszély. Simon Ennius azt kívánja, hogy a magyaroknak s a mátkapár utódainak sikerüljön megtörni Mahomet hatalmát és felújítani Magyarország dicsőségét. Collinus barátja, Johannes Balbinus - aki nem tartozott prágai iskolájához - a kötet művészileg legértékesebb költeményében a témát jelenések sorozataként verseli meg, amelyben a nyilazgató Cupido, Apolló, Hermész és a Gráciák egyaránt fellépnek, s bár a szerzőnek Hermész az olimposziak üzeneteként tolmácsolja, hogy a múzsák szolgálata mindenek fölött való, s a szerelemért el nem cserélendő..., végül azt látja, hogy Apolló is Gyalui esküvői ünnepségére távozik. Nem hiányzik azonban a költeményből az „intés" sem, mivel Gyalui hazája oly bizonytalan sorsú, s a költészetnek alig kedvező, a múzsák (Thália) ne szánjanak le közvetlenül Eperjesen, hanem válasszák e célra a Szepességet... De a rideg magyar valóság, ahogy azt a tanulmányban feltártak által követhejük, a legáthatóbban természetszerűleg a résztvevőknek a korszak jellegzetes tényirodalom-műfajává váló episztoláiban jelenik meg. Gyalui Melanchtonnak már az 1545 karácsonyán Eperjesről keltezett levelében a magyarországi és erdélyi politikai és hatalmi helyzet alakulásáról ír, a török dúlásáról, az ország megosztottságáról és a magyar királyok nemtörődömségéről, s bár örül annak, hogy Erdély virágzásnak indult, nyugtalanítja, hogy Martinuzzi szövetkezni látszik a törökkel, s hazaféltésének az olaszországi levelekben is minduntalan hangot ad. Visszatérte után Itáliából egyik levelében (1551. január 21.), amelyben szó esik Melanchtonnak esetleg Gyaluihoz jöveteléről, közli, hogy a török kivonult Erdélyből, s hogy Izabella királynő és Fráter György megbékéltek, s Erdély talán Ferdinánd fennhatósága alá kerül; a következőben (1551. január 21.) arról ír egykori tanárának, miképpen pusztítják szülőföldjét mind a hazai, mind a török hadak. Gyaluról (?) küldött episztolájában (1551 októbere) pedig felvillantja a kor jellemző kettősségét, amikor tudatja Melanchtonnal, miszerint a török engedélyezi a vallásgyakorlást, sőt pártolja a protestánsokat, s a nép Isten küldöttének véli, hogy az igaz hitet szabadon 40
