Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Egy fejezet a hazai humanizmus filológiai vizsgálatából
Egy fejezet a hazai humanizmus filológiai vizsgálatából gyéhez írt magyar nyelvű levele bizonyítja - 1535-ben iratkozott be a krakkói egyetemre,2 amiből arra következtethetünk, hogy a század tízes évei végén vagy a húszas évek elején született. Nem tisztázott, hol végezte korábbi tanulmányait, de tanáraként Kálmáncsehi Mártont említi.3 A krakkói egyetemi évek után öt évet tölt Wittenbergben, ahol Melanchton kedvelt tanítványa, s 1544. január 31-én huszonhét pályázó közül az első helyen végezve szerez magiszteri fokozatot (e napon felolvasott értekezésében azt taglalja, vajon a „prosz ton deon” kifejezésben a „prosz" elöljárónak dativusi vagy accusativusi vonzata érvényesül-e). Gyalui már ekkor szoros kapcsolatot tart fenn Wernher (Werner) György királyi tanácsossal, a sárosi vár tudós kapitányával. Wernher, amint a levelezésből kitűnik, egyrészt Révay Ferencnél, a turóci főispánnál és nádori helytartónál ajánlja Tordát az olaszországi tanulmányokra készülő Révay-fiúk nevelőjének, másrészt meg akarja nyerni eperjesi rektornak. Az ugyanis ez okból kifolyólag Szklabonyára Révaiékhoz (1544), majd Eperjesre látogat, ahonnan ismét Wittenbergbe tér vissza, s e második wittenbergi tartózkodása idején írja Rubigallus Pál4 művét (Epištola Pannóniáé ad Germániám recens scripta [Magyarország újólag írt levele Németországhoz], Wittenberg, 1545) az olvasónak ajánló versét. A következő év tavaszán Pozsonyt és Bécset érintve a Révay-fiúkkal Padovába megy. Nevelői tevékenykedése mellett itt orvostudományi stúdiumokat folytat, s jártasságra tesz szert az asztronómiában. Gyakran vált levelet Melachtonnal, Joachim Camerarriusszal, a század nagy német filológusával (például Theognidész verseinek szövegfeltárását illetően) és másokkal. A reneszánsz tudomány e központjában 1548 novemberében két beszédet mond (Oratio de beatudine [A boldogságról], Questio An honesta sint natura, an verő opinione [Vajon az erény a természettől való, vagy csupán vélekedés dolga]); mindkettőt 1549-ben ugyanott ki is nyomatta. Az ugyancsak ekkor készült, a szokásos ajánlások szerelékével ellátott (a művet a szerző Perényi Péternek dedikálja), az ismert evangéliumi anyagot hatvankét szapphói strófában feldolgozó „karácsonyi ének” (Genethiiacon in diem Natalem Christi) s a hasonlóképpen szapphói versszakokból álló, főképpen az Ótestamentumból merítő Hymnus de Angelis Velencében jelent meg 1548-ban. 38