Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Gymnasiologia
Gymnasiologia nem képzelhetők, hogy azokon német és szlovák beszéd, szavalat ne legyen. Még 1883-ban, Vandrák András tanár 50-éves tanári jubileumán is felhangzott a szlovák szó” (i. m. 38-39). A szlovák líra mindmáig egyik legjobb fordításantológiájának (Hegyország hangja. Szlovák költők versei. Darvas János fordítása. Kazinczy, Pozsony, 1934) megjelentetését Gömöry János egyengeti, s az általa írt előszóban a műveltség és az irodalom kapcsoló erejét hangsúlyozza. Ily formán érthetjük meg, hogy számára végül is „Nemzetiségi kérdés nincsen; a legnagyobb érték az ember!” (lásd kötetünkben a 47. lapon). Az egyén személyes viszonyulásán, értékrendszerén múlik minden; ember voltának természetesen megvannak a függőségei, miközben az anyanyelv megtartása, használata és oktatásának lehetősége minden szinten s bármilyen arányszám, százalékarány korlátozása nélkül nem válhat sohasem vita tárgyává. A viszonylatban hadd idézzük még a Kollégium két volt diákjának az állásfoglalását: Ónodi Olivér szerint „Historici kvalifikujú túto neznášanlivosť ako kultúrny útlak. Uvažujeme, či nejde skôr o teóriu voľnosti, ktorej korene sa skrývajú v povahe človeka, ktorý je vždy neznášanlivý, ak nenarazí na neprekonateľnú hrádzu a ak nemá solídnu kultúrnu výchovu”.30 (A történészek ezt az intoleranciát kulturális elnyomásnak minősítik. Mérlegelhetjük azonban azt is, vajon nem inkább a szabadságeszmének az ember természetében gyökerező olyan felfogásából következik, mely szerint az ember mindenkor intoleráns, amennyiben nem ütközik leküzdhetetlen akadályba, és amennyiben nevelése az alaposabb műveltség szempontjából hiányos.) „V laviciach kolégia učili sme sa úcte a láske človeka k človeku... Sediac vedľa Žida, Nemca, Maďara, Rusína, katolíka, gréckokatolíka, kalvína spoznali sme svoju spoločnú podstatu človeka... učili sme sa poznávať hlbšie zákonitosti pravdy a kriticky hodnotiť každý jav, ako aj to, ako je možné nedať si zastrieť tento prístup, ani skriviť, ani deformovať nijakou schémou, šablónou či už filozofického, politického alebo konfesionálneho dogmatizmu.“31 (A kollégium padjaiban a másik ember tiszteletét és szeretetét tanultuk... Zsidó, német, magyar, ruszin, katolikus, görög katolikus, református társunk mellett ülve ismertük fel közös humán lényegünket... sajátunkká vált az igazság mélyebb törvényszerűségeinek felismerése és a jelenségek kritikai értékelése, valamint az, mit kell tennünk, hogy e látásmódot semmi 24
