Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)

Gymnasiologia

Gymnasiologia

A nemzetiségi hovatartozás ellentétté éleződése ugyan a Társaság Törvényeinek 2. pontjában feltűnik, ez tudniillik kimondja, miszerint „minden rágalmazás, szemrehányás, viszszavonás, a’ mely a’ Nemzetek és Nyelvek külömbségéből származhatik, tilos”,22 de utalhatunk e vonatkozásban arra is, hogy Sárossy Gyula mindhárom nyelven verselt, Haan Lajos és érdemileg ő is a magyarnak és a szlováknak, más a magyarnak és a németnek egyszerre volt tagja.

Ignotus visszaemlékezései Eperjesre a későbbiekben úgyszintén az egymást elfogadásról tanúskodnak - „Találni azonban a legmenynyeibb békességet találtam ott, fajtáknak és felekezeteknek egyetértését”; ....de teszem a katolikus Berzeviczy Albert, maga is alig végezvén az egyetemet, professzor lett a lutheránus jogakadémián s itt kollégája egy Doktor Horovitznak, kinek ősei a római joggal, aminek ő tanára volt, inkább csak passzívan lehettek vala ismerősek”.23 Ezekre az évtizedekre nézve szlovák szerzők tollából sem olvashatunk ki mást: „Dokiaľ otázky národnostné neprišli na pretras a nedostali sa i medzi múry prešovského kolégia, zatiaľ slovenské študentstvo mohlo sa voľne a nehatene vzdelávať v slovenčine a smelo sa hlásiť k svojeti. Pomery sa zmenily za ministra Treforta...“24 (Míg a nemzetiségi kérdés nem vált vita tárgyává, és nem került az eperjesi Kollégium falai közé, a szlovák diákság szabadon és akadályozás nélkül ápolhatta a szlovák nyelvet, s bátran vallhatta nemzetiségi hovatartozását. A viszonyok megváltoztak Trefort minisztersége alatt...)

A magyarosítást Gömöry János nem helyesli, káros kihatására, következményeire ismételten rámutat (i. m. 62, 86). A Rövid történetben megállapítja, hogy „az 1868-i nemzetiségi törvényt végre nem hajtották; külső hatásokra a Kollégium életében is történtek a XIX. század végén oly dolgok, melyek a szlovákokat elkeserítették... több teológust a szlovák kultúra ápolása miatt a teológiából eltávolítanak” (i. m. 39).25

A tudós tanár az államfordulat után 1926-ig, illetve 1928-ig a főgimnázium igazgatója maradt, a magyar és a szlovák osztályok együttes létezésének éveiben teljes egyetértésben a szlovák és a cseh tanárokkal a legkisebb súrlódás nélkül vezette az intézetet. A teljességében szlovák nyelvűvé váló iskola 1929/30. évi Értesítője s említése másutt is tanári és közéleti tevékenységét méltatja.26 Amit köte-22