Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)

Könyvekről toldalékkal

Könyvekről toldalékkal

Obyvateľstvo Karpatskej kotliny I. Zost. P. Kónya - R. Matlovič. Universum, Prešov 1997, 128-164; 153-49.).

2. A két Holländer tevékenységét és családtörténetét ismerteti P. Kónya (Marek Holländer a vznik židovskej náboženskej obce v Prešove. Zost. D. Landa - P. Kónya. Židovská náboženská obec Prešov, 1999). Apa és fia (1806-1887) együtt vannak eltemetve a régi zsidó temetőben a város fölött, nyughelyüket tíz méter magasságú obeliszk teszi távolról is láthatóvá.

Serédy P. Lajos örökítette meg, hogy Holländer Leó „tündérszép leánya Malvin iránt" Kerényi Frigyes lobbant lángra, s a városban már frigyükről regéltek (Kerényi kedély és szívvilága. In: Az eperjesi Széchenyi- Kör Évkönyve 1891-1892. Szerk. Latkóczy Mihály. Eperjesen, Kósch Árpád könyvnyomtató-intézetéből, 1893, 104-116; 113).

3. Az ügyet 1920-ban tárgyalta először a kassai hadosztálybíróság. Az Új Világ az ismétlődő tárgyalásokról rendszeresen tudósít. Kiderült, hogy a főbűnös, a különítvényt vezénylő volt légiós káplár az áldozatokat saját maga lőtte agyon revolver révei, s szabadlábon maradva, Amerikába szökött. Abban bízva, hogy a bűntett miatti vád alá helyezése elévült, tíz év múlva visszatért. A kassai, pilzeni, prágai tárgyalások a harmincas évek közepéig húzódtak el, s a bűnöst felmentették (Új Világ, III, 1921, 24, 3; III, 1921, 43, 3; V, 1923, 20, 2; VI, 1924, 44, 2; XIII, 1931, 19, 3-4; Pandanja akadt a Fleischer-tragédiának Berthóton, XIII, 1931, 21, 1 [egy áldozattal]; XIII, 1931, 24, 1; XIII, 1931, 26, 4; XIII, 1931, 28, 2; Hét megtorlatlan gyikosság. írta Fridrich Bili Az Emberi Jogok Ligájának ügyésze. A Morgenzeitungoó\ átvett közlemény - XIII, 1931, 29, 3; 37, 1; 40, 1; 50, 2. Az esettel az amerikai sajtó is foglalkozott).

4. A „fenegyerekeskedő” dr. Rosenberg Mórt, aki a városi Önkéntes Tűzoltó Egylet alapító tagja volt, 1928 őszén meghívják jubileumuk ünneplésére, és „zászlószöggel” tüntetik ki. Ő azonban az Új Világban teszi közzé a következőket: „Minthogy azonban az egylet jubileumát a köztársaság 10 éves fennálásának a jubileumával kötötték össze - én pedig semmi lelki szükségletét nem érzem annak, hogy ezen évfordulót ünnepeljem: kénytelen vagyok legnagyobb sajnálatomra az ünnepélytől elvi okokból távolmaradni” (X, 1928, 44, 3 [október 28.]). Továbbiak: XI, 1929, 17, 1; 43, 4; XII, 1930, 18, 1.

5. Rákos Péter Prágában cseh nyelven és Bupadesten magyar nyelvű előadásában tisztázta a kérdés megközelítésének tényezőit és módozatait. Nyomtatásban lásd Zsidó írók a magyar irodalomban. Bohemia et Hungária. Szerk. Berkes Tamás. Osiris, Budapest, 1998, 87-91; Židovštľ autori v maďarské literature. In: Židovštľ autori v literatúrach

180