Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)

Könyvekről toldalékkal

Könyvekről toldalékkal

vadar, Fábry Viktor evangélikus lelkész, Schöpflin Géza és német nyelven Erőss Dezső, a 67-es cs. és kir. gyalogezred, a város háziezredének nyugalmazott őrnagya. Austerlitz beszédét szlovák nyelven kezdi, majd magyarul folytatja: „Kettejük híján nem takarja őket az édes otthon pihentető drága földje... Nem apotheozist fonunk emlékükre. Nincsen szépsége a háborúnak, nincsen glória a tömegöldöklésen... Nincsen szépség, sem glória azon, hogy a nép a néptől a jogát csak gyilokkal kérheti számon, és hogy parancs szavára s gépfegyverek golyózáporában rohantak a tűzbe, a halálba... De itt fog állni emléke, symboluma még egy nagy, magasztos eszmének. Alkotó művésze, a nemesveretü, bibliai pap Mikita Antal, szentszéki tanácsos, ternyei római katolikus plébános, lehelte bele itt ércbe művészi ihletén szárnyaló hódolatát a zsidó hősök emlékének. Állani fog itt a műve tanúbizonyságul, és majd, ha már mi nem leszünk és majd, ha talán más szellem járja, tetemrehfvásként, hogy népek csatái után és fajok ádáz harcai közepette, Sáros földje ilyen embertestvériséget hirdető, valló és megvalósító isten szolgáját termelte ki magából.” [...] „Mindennapi hitvallásunk: Halljad Izrael, egy csak egy az Isten! Mintha most ebből az ércből hallszanék, fölcsendülve és harangzúgásként bongana^kongna tovább ennek az istenes papnak responzuma: Halljad Világ, csak egy az Ember!”

Ezután két háborús rokkant, a félkarú dr. Kissóczy József ügyvéd, volt tüzérfőhadnagy és a botra támaszkodó Schöpflin Géza nyug. főgimnáziumi tanár, volt honvédszázados babérkoszorúval a kezükben léptek az emlékmű elé, s helyezték el a babérkoszorút Schöpflin szavait kísérőén a talapzatra. (Kissóczy József Ásguthy Erzsébet írónőnek volt férje. [Z. L.]; az ünnepség leírását lásd Új Világ, XIX, 1937, 19, 1-2 [május 8.].)

Az esemény jelentős visszhangot keltett, s számos méltató levél érkezett utána a szerkesztőség és a rendezők címére. Auszterlitz Tivadar ezekből közölt többet A temetőt járom című cikkében (Új Világ, XIX, 1937, 31, 1-2 [július 31.]); közülük választottuk a következőt: Gräfin Eleonora Brandis, Italien „Mit grossem Interesse und Rührung habe ich im »Új Világ« die Beschreibung der schönen Feier in Eperies gelesen. Heutzutage eine wunderbare Sache, wo sonst überall nur der Hass regiert zwischen den Menschen.” (Nagy érdeklődéssel és meghatottsággal olvastam az „Új Világiban a szép eperjesi ünnep-166