Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Könyvekről toldalékkal
Könyvekről toldalékkal phus Flavius dilemmája. A zsidó háború Trója belátva a harc folytatásának kilátástalanságát és meddőségét, átállt a rómaiakhoz, ebben vélve az átmentődés esélyét. Magatartását a szerző az asszimiláció formájának tekinti, s egymáshoz méri, illetve egymással magyarázza a történeti helyzeteket (168 skk.). A másik (231 skk.) az ellenállási csoport megszervezése a táborban, amelynek egy harci egység kialakításával megbízott vezetőségi tagja lett. Ez fegyvereket szerzett, tűzoltógyakorlatnak álcázott katonai kiképzést, sőt lövőgyakorlatokat folytatott, s felvette a kapcsolatot más ellenállási gócokkal, partizáncsoportokkal. Az író megállapítja, hogy a novákyi munkatábor szerveződésének és tevékenységformáinak fő célja az átélés összetevőjeként az elszigeteltség és a depresszió leküzdése volt. Az ellenállási csoport léte és akciói pedig azt bizonyítják, hogy a zsidóság, főképpen a fiatalabb nemzedék, nem a hagyományos zsidó fátumot, a beletörődést és hagyatkozást választotta, hanem el volt szánva az „értelmes halálra”. A „jelentés" utolsó harmadában megjelenő „kitérés” kompozicionális tényező, a „művön kívüli időben” szerves előzménye a táborlakók részvételének a szlovák nemzeti felkelésben, a szövegben azonban épp a részvétel kerül zömmel eléje, s az elbeszélés utolsó fejezete, megint csak „előzve”, a tábor felszabadulását, megszűnését és a harci egységnek a nemeskosztolányi kaszárnyába vonulását foglalja magában. * * * Kiváló magyar fordításban (Mayer Judit) jelent meg Juraj Spitzer eszszé- és tanulmánykötete, a Kétség és remény (Kalligram, Pozsony, 1994, 296 p.). Az előbbiben is felvetett kérdések újabb tisztázására tesz kísérletek, gyújtópontjában a zsidó léttel. A zsidóság történeti tapasztalatának összefüggéseit, következményeit és következtetéseit vizsgálja, kitekintést nyújtva a megfelelő irodalomra. Kiindulópontként jelentős mértékben támaszkodik a „puszta” tényekre, amelyek előbbi feldolgozásából sem hiányoztak, s a fejezetek tájolását szolgálják a mottók is. Többször utal a történészek vitájára (Die Kontroverse. München, 1964), amelyben összecsapott a holocaustot egyedülvalóságában mint a történelemnek kizárólagosan német megoldását szemlélő értékelés azzal, amely „keleti” párhuzamát változatának 157
