Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Könyvekről toldalékkal
Könyvekről toldalékkal tekinti. Mindkét špitzeri kötet álláspontja ebben a holocaustnak egyetemesebb jellegében való felfogása. A Kétség és remény előszavában - szerintünk - azzal is, amikor napjaink valóságát bevonva megjegyzi: „...a tények tiszteletben tartásának kötelességéhez hozzátartozik az a jog is, hogy elgondolkodjunk rajtuk, és emberi osztályrészként fogjuk fel őket. Én éltem ezzel a joggal. Az olvasó is megtehetné ezt, és felvethetné magában a kérdést, vajon a szorongásnak és a meghatározhatatlan fenyegetettségnek ma is fennálló érzései nem gyökereznek-e részben a holocaustban is” (12; vő. továbbá 116, 119, 134 és másutt). Hasonlóképpen vélekedik Koncsol László Engel Alfrédnak a következőkben ismertetendő könyve utószavában (183 skk.), s a kérdést mint egyetemesebb érvényűt válaszolja meg Rákos Péter is (Egy imádság, melynek az első szava „ámen”. In: uő: Prágai őrjárat. Kalligram, Pozsony, 1995, 252). De ugyanilyen értelmet tulajdoníthatunk Špitzer szlovák nyelvű művében egy helyütt, ahol Sas Andor Zsidó utcáját ecseteli plasztikus közvetlenséggel, a stílusának fanyar humorával megírt jelenetnek (amikor az elbeszélő a háború után újból erre tér): „ - Mi újság? - kérdeztem az éjjeli mulató előtt ácsorgó férfitól. - Mi volna? - válaszolt kiénekelt pozsonyi akcentussal. - Elvitték a zsidókat, azután a németeket és a magyarokat, ezek pedig itt maradtak. - Fejével intve a két hölgy felé, akiknek küllemük és viselkedésük semmi kételyt sem hagyhatott foglalkozásuk iránt” (i. h. 101). Huszonhét történész és filozófus nézetét tartalmazza az Augsteint, R. et al.: Devant l’histoire. Les documents de la controverse sur la singularité de l’extermination des Juifs par le regime nazi (A történelem előtt. A zsidók megsemmisítésének a náci rendszer által mint sajátosnak a vitaanyaga. Les Édition du cerf, Latour - Maurburg, Paris, 1988; eredetileg: Historikerstreit. R. Piper Cmb HS Co. Kg, München, 1987). A kiadványban a német genocídium sajátos, egyedi voltáról vagy ennek tagadásáról, „banalizálásáról” - a kifejezés Gadamertől származik - olvashatunk. Eberhard Jäckel megjegyzi, hogy közte és a keleti változat közt feltételezik az eltérő ismérveket, s nem tesznek egyenlőségjelet köztük, mégis sokan mindkettőt egyazon szintre helyezik. Akik a történelmi kizárólagosságot hangsúlyozzák, a különbséget, különneműséget a kétféle mögöttes eszmeiségnek tulajdonítják, 158
