Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Könyvekről toldalékkal
Könyvekről toldalékkal számára nem fölösleges, ha feltételezheti, hogy van egy dosszié, amely ezt is tartalmazza, s amelyet egy könyvtár, levéltár vagy a Zsidó Kultúra Múzeuma őriz.) A történész Sas Andor természetesen nem hagyhatja ki a visszatekintést a szlovákiai zsidóság múltjára s ezen belül egyetlen helyszínnek, a pozsonyi gettónak, vagyis a Zsidó utcának és történetének megidézését (20 skk.). Ennek kapuja 1840-ben nyílt meg, s az élet benne a korlátozások ellenére a polgárjogi státus és az egyenjogúsítás felé fejlődött. Paradox kontrasztként merül fel, hogy „ez a régi gettó nyomott hangulatával, korlátozásaival, elkülönítettségével együtt még mindig több életlehetőséget engedett lakóinak, mint a szlovák állam törvényei 1939 és 1945 között. Nem elég azt mondani, hogy a régi pozsonyi gettó 1939-ben mintha kilépett volna a múltból, mintha visszahelyeződtek volna régi kapui és emberei. Ennél sokkal rosszabb történt" (23); a „zsidó népcsoport... egy fasiszta csatlósállamnak nem polgára, hanem gyűlölettel és megvetéssel kezelt fosztogatási objektuma lett. A szlovákiai zsidóság 1942- ben 57 000, 1944-ben tobábbi 15 000 hozzátartozójának deportálásával fizette meg ezt a sorsfordulatot'’ (25). A szerző a történész és a jogász tárgyias, szakszerű, esettanulmányként ható leírásából (Sas Andor három doktorátusa közül az egyik a jog- és államtudományi volt) következőleg s azt keretezve fogalmazza meg ítéletét. A dokumentumok közlésével, jegyzőkönyvek részleteivel, a résztvevők tanúságát, vallomását tartalmazó fejezetekkel, a statisztikai adatokat egyáltalán nem csupán kiegészítésként alkalmazva, hanem azokat értelmezésükkel együtt a középpontba helyezve, komponálása és fogalmazásmódja a kötetet mindvégig rettenetében is lebilincselő olvasmánnyá avatja. (Jelentőségét illetően lásd Tóth László: A csehszlovákiai magyar művelődés kezdetei 1945-1948 között. In: Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből. Kalligram, Pozsony, 1993, 273-274.) Fejezeteinek tömörsége és logikája pedig a könyvnek feszes kompozíciót kölcsönöz. Ezek lexikonszerűen sorolják fel és jellemzik a körülményeket és a tényezőket a német és a megszállt keleti területeken kívül a zsidóüldözés legkíméletlenebb változatában (A Zsidó Központ, A Pracovná skupina, Morávek és a Központi Gazdasági Hivatal, A szlovák állam elnöke - J. Tiso, A szlovák parlament, A jogfosztást legalizáló jogszabályok, Az egyház szerepe, A sajtó szerepe és mások). A Zsidó Központot 154
