Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Könyvekről toldalékkal
Könyvekről toldalékkal Gyakran találkozunk azzal a véleménnyel, hogy a holocaust irodalma zsúfolt. Ezt azonban az alábbiakban ismertetendő köteteket tekintve - átfedődéseik ellenére - sem tarthatjuk mérvadónak. Azonosságuk az „el nem múló múlt", „történet, amelyet nem lehet meg nem történtté tenni", s amely mindegyik közösséget megismételhetetlenségében és egyedülvalóságában, azaz sajátosan sújtó tény. „A deportálás története kimeríthetetlen téma” - írja Sas Andor (A szlovákiai zsidók üldözése 1939-1945. Kalligram, Pozsony, 1993, 264 p.; 171). A részletre összpontosuló vagy az összefüggéseket többé vagy kevésbé átfogó, stílusként felfogható nézőpont és értékelésmód által kivehetőbbé válnak az egyes változatok és műfaji tipológiájuk. Az egyik pólust jelentheti a puszta számbavétel, a tények időrendi felsorolása és statisztikai jellemzése mint „zérus fokú” stilizálás. így iktatja könyvében Simon Wiesenthal az elmúlt két évezrednek a zsidók pusztítását célzó eseményeit és akcióit - naptárszerűen [Le livre de la Mémoire Juive. Édition Robert Laffont, S. A, Paris, 1986; Jeder Tag ein Gedenktag. Chronik jüdischen Leidens. Bleicher Verlag, Gerlinger, 1988; 2. Auflage, 1989). A benne feltüntetett hónapok és napok egymásutánjában jelölt évszám a napokat puszta rögzítésként is megrázó emléknappá avatja. Sas Andor ahhoz a tanárnemzedékhez tartozott, amelynek még teljes volt a képzettsége. Nyelvtudása egyaránt terjedt ki a világ- és a klasszikus nyelvekre, beleértve a hébert; utalhatnánk zenei műveltségére stb. Irodalomtudósként belátja az irodalom filozófiai dimenzióit, amint arról például Szerb Antal Magyar irodalomtörténetében idézett Madách és Hegel című dolgozata tanúskodik (Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár 1926, 396). De érdeklődése a kezdetektől fogva a történeti anyag szabatos levéltári kutatására, feltárására irányul, ahogy azt kötetünk anyagára nézve a szerkesztő (Csanda Gábor) jegyzetében kellőképpen kiemeli. (A hivatkozott irodalom és a forrásmegjelölés elhagyása a könyv olvasmányosságát szolgálja, bár a kutató 153
