Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Élménycserkészet
Élménycserkészet kat a Liszáig (Lysá 1069 m; Hartmann Béla nem említi közvetlenül a csúcsra felvezető útnál kiálló sziklakövet, az Oltárkőt, amelynek történetét Tompa Mihály azonos című regéje ír le), ahol éjjelre tábort vertek. Bejárva közvetlen környékét, délután négykor kezdték meg a lemenetelt, hogy elérjék még Kisszebenben az Eperjesre-Kassára induló vonatot, amellyel hazatértek. A cserkészcsapat túrakörzetébe természetesen beletartozik a Magas-Tátra, a húszas években Wallentínyi Samu, Frenyó Lajos és Peskó Ödön vezetésével több napot töltenek keleti régiójában. S hasonló célzattal vesznek részt, társulnak a Kárpátegyesület (Karpathenverein) akcióiban (az egyesület eperjesi osztályának elnöke ekkor dr. Flórián Károly volt jogakadémiai tanár).5 Nem tértünk ki a Branyiszkó mindkét oldalát övező terepre, amely - akárcsak a felsoroltak - a természeti mellett telítve van történelemmel is. Élményszerű leírását olvashatjuk az Új Világ egyik tárcájában (Oszvald György: Háromnapos táborozáson a főgimn. cserkészcsapat 1921. augusztus 9-10-11-én. Új Világ, 3, 1921, 34, 2-3 [augusztus 21.]). „Csak úgy aludtunk azon éjszakán, mint hamu alatt a parázs. És glédába állva a hajnali vonat előtt, lángra lobbant harminc cserkész szemében a tűz indulást jelző szent parancsa: »Légy résen!«" - kezdi beszámolóját szerzője, aki akkor a gimnázium ötödik osztályának épp végzett tanulója (eperjesi születésű, s 1924-ben érettségizett, Wallentínyi Samu az osztályfőnöke, s bár a leírásban senkit sem nevez meg - ez bontaná a stílust, illetve a műfajt -, parancsnokaik személye kétségtelen. Útvonaluk pontosan kijelölhető, az utolsó szakasz kivételével; ahogy Mednyánszky pátriájából, amelynek mély tónusú, víztükreiben az alkony fényeit összegyűjtő, rozsdavörös árnyalatait, egyöntetűbb jellegét vásznairól ismerjük, áttérnek a Branyiszkó hágójától a Dluhy-patak (Dlhý potok) mentén a Smrekovica alá, a fekete áfonyával benőtt kitáruló nyereghez. A domború Smrekovica keskeny gerincösvényéről belátni az egész Szepességet, a Magas-Tátra tarajáig; az írásban a Vysoká hora a magassági adat szerint a mai Pátria, meredek nyugati áthatolhatatlan fenyvesével igazi Szepesség, akárcsak (s itt nem épp a közigazgatási határról van szó) a Smrekovica felé vezető, nappal is vörhenyes félhomályt őrző erdei fenyős gerinc. A „nyeregnél” magasló domborodáson akkortájt még nem volt meg a zárt üvegverandás Lieskovsky-menház, s míg a letörésben, il141