Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Schöpflin Géza Hviezdoslav-fordításához
Schöpflin Géza Hviezdoslav-fordításához Jegyzetek 1. Schöpflin Géza (Maniga-Malženice, 1878-Eperjes, 1960) Aladárnak, az ismert Nyugat-kritikusnak, Ady barátjának és monográfiaífójának (1934, 19462), az MTA tagjának s Kossuth-díjjal kitüntetett irodalomtörténésznek az öccse. A világháború utáni magyar líra, próza és drámairodalom problémáiról Eperjesen is előadást tartott 1929. március 4-én Schöpflin Aladár az irodalom és színház válságáról, a mai regényírásról és egyéb aktualitásokról. Az illusztris magyar kritikus Eperjesen címmel (Új Világ, XI, 1929, 11, 2 [március 10.]). Fukári Valéria feltáró kutatásai révén tudjuk, hogy a Schöpflinek Baden-Badenből származnak, valószínűleg ugyanabból a nemzetségből, amelyből Johann Daniel Schöpflin világhírű német történész, J. W. Goethe egyetemi tanára. Amikor ennek hétkötetes latin nyelvű műve 1766-ban Kalsruhéban megjelenik, Schöpflin Aladár, Géza és a legfiatalabb, Gyula ükapja, Johann Georg Schöpflin már több éve Magyarországon a morva határ melletti Kopcsányban él. Fukári Valéria levéltári vizsgálatai arra engednek következtetni, hogy J. G. Schöpflint Mária Terézia férje, I. Lotaringiai Ferenc hívta meg mint vadászati szakembert birtokára. Már itt Kopcsányban született harmadik s apja nevére keresztelt gyermeke, aki a három Schöpflin-fivér dédapja. A császári vadász és családja „vallása... révén szorosan hozzákötődött a kopcsányi-holícsi-szakolcai szlovák ágostai hitvallású evangélikus gyülekezet... egyházi és kulturális törekvéseihez". Az itt született fiúk nemzedékről nemzedékre a pozsonyi líceum tanítványai lesznek, az idézett három Schöpflin nemkülönben (Fukári V.: Képes riport a 18. századból. Schöpflin Aladár őse nyomában. Nap, 7, 1995, 2, 17-19). Schöpflin Géza költeményeit a Nyugatmagyarországi Hiradó, az Eperjesi Lapok tárcarovata, az Evangélikus Családi Lap közli; munkatársa a Kassai Naplónak. Verseit olykor Szombatos Gézaként jegyzi. A dal műfajában látszik a legerősebbnek, alkalmi verseket is ír. Alkotásai közül néhány megragadó zeneiségű, maradandóbb értékű. Lenau-dalokat fordít, s átkötésnek is nevezhetjük Hviezdoslav Hymn vzkriesenia című versének a fordítását (A feltámadás himnusza. Kassai Napló, XL, 1924, 93, 9 [április 20.]). Tanulmánya Ady istenes verseiről valószínűleg kéziratban maradt. Schöpflin Géza Eperjesen tagja, egy időben jegyzője is a Széchenyi-kör magyar irodalmi szakválasztmányának, amely felolvasóesteket rendez. Az egyiken saját költeményeiből olvas fel (1907. nov. 8-án); később Csató Pálról ad elő (1907. nov. 13-án), sőt a választmány szerveként létesített Népakadémián Kínáról (1913. dec. 7-én) (az adatolást lásd az Eperjesi Széchenyi-kör évkönyveiben, amelyeknek szerkesztője ez idő tájt dr. Wallentínyi Samu). 108
