Zalabai Zsigmond (szerk.): Eperjes, Eperjes, te tünde, te régi. Vers- és képkoszorú a hetvenöt éves Zeman László tiszteletére (Somorja, 2003)
Ásgúthy Erzsébet Tarca-part Magányos vagy? Ne bánd, te árva fűz, Ki bomlott hajjal állsz a víz felett, S üres karokkal meredsz ég felé, Mert elhagyott már minden leveled. Sóhajt, suhogtat, míg cibál a szél, S vígan fütyül a téli táj felett:- Nem vagy kivétel. Vannak társaid. - Te itt fakadtál: itt van a helyed. Te itt fakadtál mostoha rögön, Megtépdesett, mosódó partokon. Napfényes, cifra ég alá került Talán a többi, gazdagabb rokon. Van társad tán, kit sorsa többre vett, S virul nyesett park kőfalán belül. Te partot kötsz csak, fészket rejtegetsz, S itt állsz továbbra is - rendületlenül. Te partot kötsz csak, fészket rejtegetsz, S csak állsz, mint őr, ki őrhelyén kitart. Téged is itt köt gyökered...Ne bánd! Szívére zár az omló Tarca-part. [1943 után] 68
