Zalabai Zsigmond (szerk.): Eperjes, Eperjes, te tünde, te régi. Vers- és képkoszorú a hetvenöt éves Zeman László tiszteletére (Somorja, 2003)
Ásgúthy Erzsébet Városom Hogy fessek néked képet róla?... Öreg város, boltíves, büszke. Emlék emlékre tornyosul itt, Mint ősi tűznek hamvadt üszke. Itt egy szobor a domb tövében, S a sánc, a fal, mely várost védett. Ez a Tábor...Ezek a „brankák”, Itt álltak strázsát a vitézek. Emitt a tér, mint véres emlék, Igazságért sikolt az égre, Rossz csillagú magyar időkben Ártatlanoknak hullt ott vére. Ez itt - egy percre lassítsd lépted! - A nagy Rákóczi régi háza. Itt őrizték a zord pribékek. Amott áll még a vén kaszárnya... A kapualjban rejtekajtó... Vajon ki járt ott titkos éjen? Uszályos dámák selyme surrant? Vagy vérpad volt a pincemélyen? 69
/
