Zalabai Zsigmond (szerk.): Eperjes, Eperjes, te tünde, te régi. Vers- és képkoszorú a hetvenöt éves Zeman László tiszteletére (Somorja, 2003)

Vagy kiáltja gondtalan kedéllyel:

Héh, kakukk, kakukk! Szólj: meddig élek'

Zúg az élet, zúg vásári nepe,

S nem hat a bérc egyszerű lakáig;

Néha hallik elhaló harangszó,

Szép idő ha gyors esésre válik.

Itt a hajnalt nem kakas kiáltja,

Van dalos madárja minden ágnak:

A rigófütty, gerlicék bugása,

S csattogánydal szépen összevágnak.

Fenn, kivágott cserfa törzsökéhez Kötve, ing a vízmosás bürüje;

És a törzsök zúgva ki- s bejáró Kék darázsok mézetlen köpüje.

Lenn a mélyben, szírt s fatorladék közt Elvesz a bérc harsogó patakja;

Rejtekét a szírt s fatorladéknak Smaragdszínű gyíkok népe lakja.

Hallgatás ül bércen, omladékon.... Meg-megrendül a vakond túrása....

S hallik itt-ott vén cser oldalárul Tarka harkály gyors kopácsolása.