Zalabai Zsigmond (szerk.): Eperjes, Eperjes, te tünde, te régi. Vers- és képkoszorú a hetvenöt éves Zeman László tiszteletére (Somorja, 2003)
Meg-megdördül csendes alkonyaiban Gyilkos csője a leső vadásznak; Fel-fellobban bérctetőkön a tűz, Ahol a szénégetők tanyáznak. Tengeren csend és vihar. Hazája Mérhetetlen tenger a szigetnek. Rengetegben csend s vihar. Szigetje E kicsiny lak a nagy rengetegnek. Vadregényes erdőség vidéke! Majd ha a tél fagybilincsbe zára: Távol nézek hótakarta kunyhód Felgomolygó kék füstoszlopára. És ha éjjel a lak ablakából Mécskanócok fényt lövellve égnek: Azt hiszem, hogy mindez lüktetése A megdermedt jégvidék szivének. És lelkemben nyugtató hit éled: Nem halt meg, csak alszik itt az élet! 1845 28
/
