Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Kolláth Anna: Néhány gondolat egy Lendva vidéki tájszótár kapcsán
98 Kullcílh Anna tokában is óriási munka, megvalósulásához nagyon sok idő' és nem kevés anyagi támogatás szükséges. A modem nyelvjárási lexikográfia módszertanát, a szótárírás elveit, szerkesztési kérdéseit Kiss Jenő nagyon pontosan kidolgozta, nem szükséges hangsúlyozni, milyen előnyöket jelent ez mind a szótárírók, mind pedig a leendő olvasók, kutatók számára. Az egységes elvek szerint készült tájszótárak a mesterségbeli szakszerűséggel a szótárak sokoldalú tudományos-nyelvészeti felhasználhatóságát teszik lehetővé (Kiss 2002). 2. A leendő szótár célja, nyelvészeti felhasználhatósága, gyakorlati haszna - üt a megvalósul(hat)ásig A tájszótár olyan nyelvjárási szótár, amely az adott település(ek), tájegység(ek) területi kötöttségű lexikális elemeit tartalmazza. A Lendva vidéki tájszótár élőnyelvi szinkrón szótár (regionális tájszótár) lenne, tehát olyan, amelynek adatait a gyűjtő(k) részt vevő megfigyeléssel és direkt módszerrel egy vagy több helyi nyelvjárás beszélt nyelvéből, annak egyidejű nyelvállapotából nyerték. A szótár teljes anyagát Szabó Mária szójegyzékén kívül a szótárírók saját nyelvjárási gyűjtéseinek eredménye (közvetlen anyag) alkotná. A meglévő korpusz esetében gyűjtő és feldolgozó nem ugyanazon személy, de ez - mivel a szótárírók az adott nyelvjárást jól ismerő személy(ek) - csak hasznára válhat a végkifejletnek. A felgyújtott lexikai egységek lexikográfiáikig megfelelő, korszerű megjelenítésével hiteles képet kíván adni a szótár az adott nyelvjárásterület lexikai többleteiről, a tájszókészlet állapotáról, mozgásának lehetséges irányairól, a helyzetéből adódó elsődlegesen külső kontaktushatások nyelvi-nyelvhasználati realizációiról. Külön érdekessége és értéke lehetne a nyelvjárási szókészlet kontaktusváltozóinak megjelenítése, a magyar nyelv szlovéniai állami változata sajátos szókincsének tükröztetése.’ Bár tény, hogy minden olvasó igényét kielégítő (táj)szótár nem létezik, mégis minél jobban elő kívánja segíteni - a dokumentáláson kívül - a kor igényeinek megfelelő, több oldalú tudományos feldolgozást: a leletmentési szándék és a tudományos korszerűség igénye maximálisan érvényesülni kíván a megoldásokban. Ugyanakkor tekintettel kell lennie a nyelvészetileg laikus szótárhasználókra is, különösen a Muravidék érdeklődő lakosságára: olyan információkkal kell szolgálnia, amelyek az előrehaladott nyelvcsere állapotában az anyanyelv megtartását segítik. A szótár anyagának összeállítását, a szócikkek elkészítését a Kiss Jenő által kidolgozott lexikográfiai elvek fogják irányítani, mert ezek biztosítják mind a nyelvföldrajzi (azaz nyelvjárásközi), mind pedig az egy-egy nyelvjárásra vonatkozó vizsgálatok, összevetések lehetőségét. A szaktudományos (nyelvészeti) szempontokon kívül művelődéstörténeti aspektusok is szerepet kapnak pl. az egyes szócikkekhez fűzött néprajzi, helytörténeti megjegyzésekben. A szótártam munkálatok ösztönző hatással lehetnének a Muravidék nyelvét bemutató egyéb kiadványokra, a korábbi szó- és szöveggyűjtések feldolgozására, további célirányos gyűjtésekre. A munkában a tanszék két jelenlegi oktatóján, s ahol lehet, hallgatóin kívül nagyban számítunk Varga József tapasztalataira, részvételére a szótárírás minden fázisában. Visszajáró vendégként várjuk a munkába a terepen s a témában egyaránt otthonos, gazdag publikációval rendelkező szombathelyi kutatókat, elsősorban Guttmann Miklóst, Molnár Zoltán MiKLóst és Vörös Öttől
