Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Molnár Zoltán Miklós: Szociodialektológiai vizsgálat a magyar nyelvterület nyugati régiójában
86 Molnár Zoltán Miklós az asszony és a pár vezeti a listát, de itt az első kettőnek nagyobb a részesedése az ottaniénál. A többi lexéma előfordulási arányai némileg eltérnek egymástól, közülük talán az a legfeltűnőbb, hogy az oldalborda Szombathelyen és környékén nem játszik akkora szerepet, mint a Nyugat-Dunántúlt átfogó anyagban. A szombathelyi vonatkozású korpuszban a nyelvjárási megnyilatkozásokra a 34 adat révén 39.53% jut, a köznyelvi megnyilvánulásokra pedig az 52 adat alapján 60,47% esik. Ez a megoszlás nagyjából hasonlít a Nyugat-Dunántúl egészén tapasztaltakhoz, bár itt 3,57%kal nagyobb a regionalitás, illetve ugyanennyivel kisebb a köznyelviség mértéke, s ez főként az alaki eltérésekkel függ össze. A jelenlegi elemzés tárgyául szolgáló anyagban mindegyik nemzedéknél előfordul a feleség, a neje és az asszony lexéma. A fiatalok más szót nem is használtak. Az időseknél és a középkorúaknái egyaránt jelentkezik a pár és az élettárs. Csak az idősek adták meg a nő, az anyja, a hitves és az oldalborda lexikai egységeket. Csupán a középkorúaknái szerepelnek az anya, az anyu, az ara és házisárkány adatok. Míg az időseknél 43,75, a középnemzedéknél 44,83%-os, addig a fiataloknál 28,()0%-os a tájszók részesedése. Tehát ebben a közegben az idősek és a valamivel nyelvjárásiasabb középkorúak közelebb állnak egymáshoz a fiatalokhoz képest. A nyugat-dunántúli korpuszban viszont - mint láthattuk - az idősek erősebb regionalitásához képest tűnt egymáshoz közelinek a középkorúak és a fiatalok kisebb mértékű nyelvjárásiassága. A szombathelyi és környéki részkorpuszban mindkét nemnél megtaláljuk a következő hat lexémát. feleség, neje. asszony, pár, anya, élettárs. Csak a nőknél előforduló szó mindössze egy van: az anyu. A férfiak nyelvhasználatát ellenben hat kifejezés is egyedid, mégpedig a nő, az anyja, az ara. a házisárkány, a hitves és az oldalborda. Ebből is fakadóan míg a nők 3 1,71 %-ban, addig a férfiak 46.67%-ban részesednek a tájszókészletből. Ez a nők esetében szinte egyezést jelent a nyugat-dunántúli mutatóval, a férfiakra vonatkozóan viszont majdnem öt százalékkal nagyobb fokú nyelvjárásiasságot tükröz. A Lendváról és vidékéről származó részkorpusz (37 adatközlőnek 42, pontosabban egy válaszhiány miatt 41 adata) mindössze két lexémára, az asszony-ra és a feleség-ve támaszkodik. Előfordulási sorrendjük a következő: I. feleség 32 (78.05%); 2. asszony 9 (21,95%). A kevés lexémafajtából értelemszerűen következőleg a két szókészleti egység százalékos mutatója itt sokkal nagyobb, mint a nyugat-dunántúli, illetve a szombathelyi térségből való anyagban. Ami a tájnyelviség és a köznyelviség Lendva vidéki viszonyát illeti, az előbbit 24 adat, azaz 58,44%, az utóbbit 17 adat. vagyis 41,46% képviseli. Következésképpen mintegy húsz százalékkal nyelvjárásiasabb a lendvai térség Nyugat-Dunántúlnál, valamint Szombathelynél és környékénél a 'feleség’ fogalmának megnevezésében. Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet az alaki tájszavak (felesígöm. feleslegem, zasszony stb.) gyakori jelentkezéséből fakad. Mind a két lexéma, az asszony és a feleség is megtalálható mindegyik korosztálynál és mindegyik nemnél a lendvai vonatkozású anyagban. Ebben megegyezik a nyugat-dunántúli és a szombathelyi térségből való korpusszal. Ami a nyelvjárásiasságnak az egyes korosztályok szerinti mértékét illeti. Lendván és vidékén az idősektől 42,86, a középkorúaktól 50,00, a fiataloktól 84.62%-ban kaptunk tájszót. Az ifjabb nemzedéknek ez az erőteljes regionalitása nagyban különbözik a Nyugat-Dunántúlon és a szombathelyi kisrégióban megfigyeltektől. Bizonyára nem lehet ez független attól, hogy az adott kisebbségi közösségben
