Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Molnár Zoltán Miklós: Szociodialektológiai vizsgálat a magyar nyelvterület nyugati régiójában
Szociodialektológiai vizsgálat a magyar nyelvterület nyugati régiójában 87 a fiatalok a magyarországi társaiknál sokkal intenzívebben őrzik a nyelvi hagyományokat, de talán azzal is összefügghet, hogy jobban magukénak érezték az anyaggyűjtésnek a regionalitásra vonatkozó céljait. - Ha pedig a nem szerinti képet nézzük meg, azt láthatjuk, hogy a nők 69,57, a férfiak 44,44%-ban adtak meg tájszót. A nők itteni nyelvjárásiasabb volta megintcsak eltér a magyarországi nagy- és kisrégióban tapasztaltakból, a férfiaknak ottani regionálisabb megnyilvánulásától. Valószínűleg ezt sem lehet függetleníteni a nagyobb tömbbeli és a kisebbségi nyelvhasználat körülményeitől. 4. Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy a nyugat-dunántúli anyag és a két részkorpusz jó néhány jellemzője azonosnak, hasonlónak bizonyult. Például mindegyik helyen a feleség a legnépszerűbb megnevezési forma. A lexémafajták száma azonban Nyugat- Dunántúl—Szombathely és környéke-Lendva és vidéke sorrendben fokozatosan csökken, úgy, hogy ez utóbbi térség a korábbi, a MNyA.-beli helyzetre emlékeztető, kevésbé tagolt megnevezés-rendszerű állapotot idézi föl. A szombathelyi térség anyaga a regionalitásnak mértékét, korosztály- és nembeli arányait tekintve közelebb áll a nyugat-dunántúlihoz, mint a lendvai térségé. Ez utóbbinak az erősebb nyelvjárásiasságában - mint láttuk - feltűnő szerepet játszanak a fiatalok és a nők. Okai közé oda kell sorolnunk a kisebbségi létből fakadókat is. Ugyanakkor egy előző elemzésben, amely a ’nagyanya’ fogalmának megnevezésével foglalkozott, számos vonatkozásban a Lendva vidéki és a nyugat-dunántúli anyag rokonságára figyelhettem föl (Molnár Z. M. 2005). Vagyis azok között az eredmények között, amelyek különböző fogalmak kifejezésének efféle tanulmányozásából származhatnak, bizonyos fokig eltérések lehetnek. így tehát ide vonatkozó, még árnyaltabb, egyúttal teljesebb szociodialektológiai képet úgy kaphatunk, hogyha további fogalmak adatait vonjuk be a vizsgálatba. Irodalom Balogh Lajos 1978. Nyelvjáráskutatás és szociolingvisztika. Magyar Nyelv LXXIV: 44-55. DialSzimp. 1., 1982. ///. Dialektológiai Sz.impoz.ion. Szerk. Szabó Géza-Molnár Zoltán. VEAB. Veszprém DialSzimp. II., 1991. II. Dialektológiai Szimpózium Szerk. Szabó Géza. VEAB, Veszprém DialSzimp. III., 1998. III. Dialektológiai Szimpozion. Szerk. Szabó Géza-Molnár Zoltán. BDTF MNyT, Szombathely DialSzimp. IV. 2002. IV. Dialektológiai Szimpozion. Szerk. Szabó Géza-Molnár Zoltán-Guttmann Miklós. BDF MNyT. Szombathely Kiss Jenő 1982. A rábaközi Mihályi nyelvjárásának hang- és alaktana. Akadémiai Kiadó, Budapest Kiss JenŐ-SzŰTS László (szerk.) 1988. A magyar nyelv rétegződése 1-11. Akadémiai Kiadó, Budapest Kontra Miklós (szerk.) 1992. Társadalmi és területi változatok a magyar nyelvben. MTA Nyelvtudományi Intézete, Budapest
