Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Guttmann Miklós: Egy nyugati kisrégió nyelvhasználatáról
80 G itt tmami Miklós a szóvégi hosszú tí-ról az ékezetet, mert helytelen, hibás és nem jó dolog, ha város főterén hibás reklámfeliratok olvashatók. Az eladó zavarba jött és közölte, nem ők írták fel. hanem a reklámkészítők, majd folytatta, ez nem is nagy dolog, nem nagy baj, ennyi baj legyen stb. Valóban ennyire jelentéktelen dolog anyanyelvűnkben a hosszú és rövid magánhangzók jelölése? Ezt csak az anyanyelvet felületesen szemlélő ember állíthatja. Álljon itt néhány rövid és hosszú magánhangzót tartalmazó szópár: pl. var - vár, álom - alom, vesz - vész, kerek - kerék, hál - hal, vet - vét, vall - váll, vedd - védd stb. A felsorolt szópárok közötti jelentés különbségét az a kis ékezet megléte, vagy hiánya jelentősen befolyásolja. Tehát korántsem igaz, hogy nem nagy dolog, vagy ahogy napjainkban mondják „nem nagy ügy” az ékezet megléte, vagy hiánya. Arról nem is szólva, hogy már az általános iskola alsó tagozatában tanítják, tréfás, humoros mondókába foglalják: „Jól jegyezd meg kedves barátom. Samu: alku, áru, batyu, zsalu, kapu, mindegyiknek a végén rövid az Ennyi maga a történet, a jelenség. Mi van a jelenség mögött? Elsősorban a nyelvi magatartás, szaknyelven szólva a nyelvi attitűd. „Az egyes embereknek és emberek csoportjainak nyelvekkel, nyelvváltozatokkal, nyelvi jelenségekkel és elemekkel, illetőleg a konkrét nyelvváltozatokkal szembeni beál 1 ítódottságró 1. a hozzájuk való viszonyokról, róluk kialakult vélekedésükről” (Kiss J. 2001: 135) van szó. Az mindenképpen elgondolkoztatja a nyelvészt, ha a beszélő közönyös a nyelvhasználat igényessége iránt. Ennek sokféle oka lehet. Elsődlegesen az, hogy a beszélő anyanyelvi műveltsége hiányos, pontatlan. Ennek súlyos következménye, hogy az őt követő generáció, azaz saját gyermekeinek nyelvhasználatát sem tudja tudatosan formálni. Napjainkban különösen feltűnő jelenség az anyanyelvi kultúra, a nyelvhasználat iránti közönyösség. Nagy kár, aggodalmakra okot adó figyelmeztetés. Mindenki tudja, hogy nemzeti identitásunk, kultúránk legfőbb jellemzője az igényes nyelvhasználat egy- és többnyelvű környezetben egyaránt. Nálunk nagyobb lélekszámú nemzetek minderre különös gondot, figyelmet szentelnek. Gondoljunk csak a franciákra! Ez bennünket is kötelez a jelenben is, de még inkább a jövőre gondolva. Gazdagodó szókészletünket az új szavak sokaságának megjelenése igazolja. A mai magyar nyelvhasználatban szembetűnő változást mutatnak azok a szavak, amelyek új tárgyak, dolgok megnevezésére jöttek létre, olyanokra, amelyek korábban nem voltak jelen életünkben. Számos új szó bizonyítja ezt. például: árkatalógus, autóriasztó, bankkártya, csipeszmikrofon, egérpad, házimozi. súgógép, pillepalack, üzenetrögzítő' stb. Az új tárgyak megnevezésével együtt új intézmények, szervezetek is alakulnak folyamatosan, ilyen például az inkubátorház, magánnyugdíjpénztár, márkaszerviz, menekülttábor, szeretetszolgálat, világbank stb. Az új technikai eljárások megjelenése is új szavakat kíván. Ezt igazolják a gyártásfejlesztés, hangpostafiók, levélreklám, vákuumcsomagolás, zsebszerződés stb. szavak megjelenése és gyakori használata. A felsoroltakkal együtt új foglalkozások, szakmák létrejöttével is találkozunk. Ezek megjelenése a rendszerváltás következménye, a nyugati világ, az Európai Unió szóhasználatának természetes következménye. Ezt igazolják a következő szavak is: akupunktátor, bróker, fejvadász, frakcióvezető', informatikus, privatizátor, termékmenedzser stb. Új sportágak megjelenése és elterjedése ismételten szükségessé teszi az új szavak megjelenését, használatát. Erre is idézzünk néhány példát: buckasíelés, síbalett, fallabda, szőr
