Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)

Guttmann Miklós: Egy nyugati kisrégió nyelvhasználatáról

EGY NYUGATI KISRÉGIÓ NYELVHASZNÁLATÁRÓL GUTTMANN MIKLÓS A mai magyar nyelvhasználat szoros összefüggésben van azokkal a társadalmi, gazdasági, kulturális állapotokkal, amelyek jellemzik világunkat, szfíkebb értelemben a magyar nyelv­­területen, tágabban pedig az egységesülő, globalizálódó Európában. Ennek a nyelvi világ­nak része a Mura menti kisrégió, a régióban élő emberek nyelvhasználatával együtt. Szemé­lyes tapasztalataim, kutatásaim, valamint a nyelvterületet kutató kollégáim munkássága alapján néhány jellemző vonásra szeretném ráirányítani a figyelmet. Elsőként említem a nyelvi hagyományőrzést a maga gazdagságával, sokrétűségével. A földi életét befejező ember hagyatéka gyermekeire, rokonaira marad. Ezek az anyagi javak gazdagítják az örökösöket, akik megosztoznak a jusson, ahogy mondani szokták: jus­­solncik. Arra nem gondol senki ilyenkor, hogy az anyanyelvi kultúra is öröklődik, ez is be­letartozik a jussba. Igaz. ez nem anyagi gyarapodást, hanem szellemi, gondolkodásbeli, tu­dati gazdagodást jelent, amely az egyén, a beszélő szempontjából korántsem közömbös. Az örökös dolga, mit őriz meg ezekből a nyelvi hagyományokból. Első helyen kell szólnunk az anyanyelvi szókészlet, a szókincs hagyományozódásáról. Azokról a szavakról, amelyeket szüléink, nagyszüleink használtak és ismertettek meg ve­lünk. így tudjuk ma is mi a moszigáló, a pennetezójmllony. a réiuhci, a mukucs és lehetne to­vább sorolni a szavak sokaságát. Azokat is, amelyeket nagy szorgalommal és kitartással ösz­­szegyűjtött a lendvai Szabó Mária pályadíjas szótárában. Jó lenne, ha mielőbb könyv formá­jában is az olvasók kezébe kerülne. A nyelvi hagyományok közé tartozik az állandó nyelvi kifejezések, szólások, közmon­dások, szóláshasonlatok, vagy ahogyan a nyelvészeti tudományban mondják a frazeológia ismerete és használata. Az ilyen gyűjtemények között kiemelkedik O. Nagy Gábor Magyar szólások és közmondások című gyűjteménye, amely mintegy húszezer szólást és közmon­dást tartalmaz, de nem mindent, hiszen a magyar nyelvterületről szinte képtelenség mindent felgyűjteni és közzétenni. .Jaj, jaj, nagy a baj. kilenc tehén még sincs vaj.” mondja a mura­vidéki ember, aztán folytatja „Sé ízé, se bize. mind a dobronaki gánicának. ” s lehetne foly­tatni a példák sokaságával. Külön említést érdemel az a népdalkincs, amely nyelvterülethez köthető, s helyi sajátos­ságokat őriz, hagyományoz. Ezekben megfigyelhetők népi bölcsességek. Hiteles élettapasz­talatokat fogalmaznak meg a dalt éneklő ember ajkán, amikor így szólnak: Megrakták a tüzet, / mégis claludott Nincs az a szerelem. / ami cl nem múlott Folytathatnánk a csentei túrós mácsikról szóló dallal: A cscntei túrós mácsik Az egyik hosszabb, mint a másik...

Next

/
Thumbnails
Contents