Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Bíró Ferenc: Prágai magyar fiatalok nyelvhasználata a világhálón
60 Bíró Ferenc Valószínűleg a semleges hatása miatt, hiszen általánosan szerepelhet magázáskor és tegezéskor, egy és több személyhez szólóan is. A helo - hello - helló variációkkal öten éltek (3 F, 2 N). Még ritkább a szevasztok, két írás elején jelentkezik (I F, 1 N). A többi alak egyedi előfordulású, és csak férfiak írásaiban tűnnek fel. A használóik közösséghez fordulásuknak e ritka, s mondhatni különleges módjával is fokozottan magukra tudják irányítani társaik figyelmét. A hagyománytiszteletet jelezheti az áldás, békesség és a szervusztok, udvariasságot a szép jó napot, tréfálkozó, vidám hangulatú a kívánok napos száraz, meleg idó't és a sz.evasztok, aggyisten, bizalmasságot a csúsztok, hallá, hellotok és az idegenül hangzó hi. A kétnyelvűségből is adódó összetartozást jelezheti a zdravim (és még inkább a nem elemzett levelek között felbukkanó ahojtok, amely két nyelv elemeiből áll össze). A magánlevelek végén hagyományosan, mintegy a partnerek találkozásának a lezárásaként különféle jókívánságokat tartalmazó mondatok szerepeltek. Az általam elemzett írásokban részben effélékkel is találkozhatunk, de ezek kombinálódhatnak bizonyos elköszönési formulákkal, illetőleg teljesen át is adhatják helyüket azoknak. A két jelenséget megvizsgáltam külön-külön. Az írások záró részében az írók saját nevük feltüntetésével fordítottan arányosan használnak elköszönő szavakat, vagyis hetvenötben (47 F, 28 N) nem. A nyelvi eszközeik sem olyan változatosak, mint a levelek elején találhatók. tizenhétszer az üdv (12 F. 5 N) jelenik meg, négyszer az üdvözlet (F), kétszer pedig ezen a helyen is a sziasztok (F). Egy-egy előfordulású a helló (F) és az idegen hatású bye (F). Ismételten a nők nyelvi viselkedése tűnik szembe. Úgy látszik, ők erősebben tartják magukat a hagyományos levélformulákhoz, hiszen csupán öten (15,15%) választottak elköszönő szót írásuk végén. A magánlevelek végén hagyományosan szereplő jókívánságok, vágyak, felszólítások nyelvi használatáról szintén tarka kép tárul elénk a megvizsgált száz internetes írásból. Ismételten negatív megállapítással kezdve: ötvennégyben (40 F, 14 N) ugyanis effélét egyáltalán nem találunk. Leggyakrabban a szlenges koszti) és a köszönöm alakokkal zárták levelüket: az előbbivel hatszor (4 F, 2 N), az utóbbival ötször (I F, 4 N) éltek. Hárman a magyarok párbeszédeiben általánosan előtűnő sok sikert (I F, 2 N) szerkezettel jelezték jószándékukat. A többi harminckét fordulat egyszeri használatú. Az írók a szöveg tartalmához és az olvasó közösséghez kapcsolódtak jókívánságaikkal, kéréseikkel stb. Gyakoriságukkal élre kívánkoznak a köszönetnyilvánítás variációi: Köszönöm mindenkinekI; előre is nagyon szépen köszönöm; A segítséget előre is köszönöm; Előre is köszönöm; Előre is nagyon köszönöm; Előre is köszönöm, és további szép napot mindenkinek; Köszönettel és szívélyes üdvözlettel; stb. Némelyekben az írók a közösség megértését kérik: Elnézést; bocsánatkéréssel a szörnyű magyarírásért. Kifejezhetik saját viszonyukat is az olvasókhoz: tisztelettel; maradok tisztelettel ; üdvözlettel; (mindenkit) szeretettel várunk. Mások különféle jókívánságaikat küldik: Minden jót mindenkinek; Sok sikert és kellemes nyarat mindenkinek; mindenkinek további jó napot kívánok; Mindenkinek szép hetet!; Kellemes hétvégét mindenkinek; További szép napot!; Sok szerencsét!; mindenkinek jő munkát; stb. Ismét mások közös cselekvésre buzdítanak: gyertek el, oszt majd meglássuk; nos, ha kedvetek van, gyüjjetek el; legyetek jók, ha tudtok; mindenki hozzon; jelentkezzetek magánba mailen; športu zdar; stb. 4. Dolgozatomban egy határon túli kis magyar beszélőközösség nyelvi interakciójának egyik lehetséges megvalósulását, az internetes nyelvhasználatát vizsgáltam meg. Öszszege-
