Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Bíró Ferenc: Prágai magyar fiatalok nyelvhasználata a világhálón
58 Bíró Ferenc ta közösséghez fordulás nem jellemző. Nem sokkal gyakoribb ugyanez kedveskedő jelzővel sem, hét írás (5 F. 2 N) elején található efféle: Tisztelt néptáncot, népzenét és Nyitnikéket Kedvelők!; Kedves társuk!; Kedves enverek (emberek)!; Kedves Magyarok; Kedves kultürtársaiin.; Kedves apróságokat kedvelők, ill. szeretők!; Tisztelt Vezetőség! (Hasonlók a vizsgálatba nem vont levelekben: Kedves Kultúrtúrsak!; Kedves csehországi Barátaim!; Kedves Mindenkik!; Tisztelt Hölgyeim és Uraim!; Tisztelt Nagyérdemű!; stb.). Csupán köszönés található önmagában hatvankilenc levélben (44 F, 25 N; példái lejjebb). Mindkét elem, vagyis köszönő és megszólító nyelvi eszköz egyaránt kilencben (7 F, 2 N: Sziasztok, mindenki! (3); Sziasztok, mindannyian!; Üdv, Aedosok!; Üdv, prágaiak, aedesek, kicsik, nagyok, meg mindenki!; Hello, mindenki!; Szevasztok, aggyisten mindenkinek! Zdravím, gyermekeim. (Egyéb írásokban: Sziasztok, Emberkék!; Sziasztok, Kedveseim!; Sziasztok, Sorstársaim!; Hahó, hahó, Cse, kedves!; Hahó, Mindenki!; Szia, Mindenkinek!) Szembetűnő ezek alapján, hogy a hagyományos levelekben szokásos, valamiféle főnévvel (és kedveskedő jelzővel) történő megszólítás nyolcvanhárom (55 F, 28 N) levél elejéről hiányzik, viszont megjelenik hetvennyolcban (51 F. 27 N) valamelyik köszönési forma. 3.2. A szövegekben előtűnő személyviszonyok szintén figyelmet érdemelnek. Uralkodó a tegező változat, hetvenhárom adatban (46 F, 27 N). Magázó négyben (2 F, 2 N). Többes szám első személyű formával utalnak a partnerre egyben (F: hogyan vállaljunk ott munkál; egyéb írásokban is ritkán: mindannyian emberek vagyunk stb.), azaz a többes szám első személyéi névmásokkal, az ilyen ige- és főnévi alakokkal. Véleményem szerint arról van szó, hogy az írók ezeknek az ún. inkluzív többes számra utaló ige- és névszóalakoknak a használatával a kommunikációban részt vevők mindegyikéhez fordulnak (saját magukat is bevonva, pl. az együttes cselekvésbe, a tevékenységekben való közös részvételbe), vagyis valamiféle közvetett kötött megszólításnak tekinthetjük az efféléket. Még ilyen formában sincs partner(ekhez) fordulás huszonkét levélben. Ez utóbbiaknak alig több mint a felében (12; 8 F, 4 N) említik viszont a 3. személyt. Nyelvileg vagy az ember főnév többes számú alakjával (más levelekben: ember, résztvevő', magyarok, hontársak, idegenek, új diákok, elsősök, hozzászólók, építő kritikus, pocskondiázó, fiatalok és idősek, jelentkezőik, prágai magyar társaság stb.). illetőleg szerkezetekkel; vagy a valaki, mindenki, aki stb. névmásokkal; vagy a 3. személyű igei személyragokkal közvetett formában jelzik, hogy kihez is szándékoznak szólni az írók. A másik tíz irományban (mind F) még efféle sincs, pusztán információt, megjegyzést stb. közölnek. Ugyanezeket a nyelvi eszközöket - most már a levelek elején található fordulatokat figyelmen kívül hagyva- megvizsgáltam a szövegek belsejében is. Egyáltalán nincs partnerre utaló elem tizenhat szövegben (11 F. 5 N). Csak névmás, illetőleg személyjelölő morféma található hatvanegyben (40 F, 21 N). nominális elem is huszonháromban ( 16 F, 7 N). Az utóbbiaknak, a névszói elemeknek, az ún. .szerepfőneveknek a szövegbeli helyét illetően kiderült, hogy egyáltalán sehol nincs nominális megszólítás hetven levélben (45 F, 25 N), csak vokatívuszként van hétben (6 F. I N), csak mondatba épülve tizenkilencben (14 F, 5 N), mindkét helyen mindössze négyben (2 F, 2 N; példáik föntebb). A nominális megszólításként álló nyelvi eszközök a megszólítottak számától, személyétől (is) függően meglehetősen tarka képet mutatnak. A közösségnek való írás szándékából is következik, hogy puszta család-, kereszt-, becéző- és ragadványnév egyáltalán nem szerepel
