Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Bokor József: A nyelvi attitűdök vizsgálata Lendván és környékén
A NYELVI ATTITŰDÖK VIZSGÁLATA LENDVÁN ÉS KÖRNYÉKÉN BOKOR JÓZSEF 1. A kétnyelvű Muravidék lakosságának nyelvi attitűdjeiről eddig kielégítő célvizsgálat nem folyt. Elszórt utalások, megjegyzések, illetőleg a témával többé-kevésbé érintkező kisebb felmérések, elemzések azonban szerencsére már vannak (1. Bokor 2004: 24). A nyelvi alkalmazkodás kapcsán szlovén oldalról is elkezdték vizsgálni (1. pl. Novak Lukanovič 2003). E kezdeményezések adták az ötletét, hogy a témával magam is behatóbban foglalkozzam szakdolgozóimmal közösen. A nyelvi attitűdök vizsgálata, vallom, kétszeresen is szükséges feladat többnyelvű és -kultúrájú környezetben, ahol eluralkodhat egyfelől az etnikai-nyelvi önazonosság tudatos-öntudatlan megőrzésének igyekezete, másfelől megerősödhet az identitás feladásának a szinte ösztönös egyéni, gazdasági, státusbeli érdektől motivált hajlama. De sajnos jóval bonyolultabb feladat is az attitűdvizsgálat, mint gondolnánk. A résztvevő, passzív megfigyelés ugyanis lassú, nehezen gyűjt egybe korrekten értékelhető adatmennyiséget. A kérdőíves felmérés ugyan lényegesen gyorsabb, viszont - tapasztaltam - hihetetlenül megnőhet szubjektivitása. E megfellebbezhető véleménynyilvánítás kockázatát csak a nagy számok törvényére alapozva tudja némileg enyhíteni a vizsgálódás. Magam az attitűdvizsgálatnak mindkét módját megpróbáltam a Muravidéken. Az elsőt mintegy melléktermékeként annak a dialektológiai vizsgálatnak, amelyben a kisebbségi magyar nyelvjárások mai helyzetéhez, gyűjtöttem adalékokat. Erről beszámoltam a Berzsenyi Dániel Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékének harmincéves jubileumán 2003. november 13-án Szombathelyen. A másodikat pedig direkt rákérdezéssel, kérdőíves módszerrel, tanítványaim, Zoldoš Denis, Soldat Damir és Szőke Zita bevonásával és tapasztalataiknak diplomamunkává vagy záró szemináriumi dolgozattá érlelésével oldottam meg. Ennek néhány körülményéről és tanulságáról szól referátumom. 2. A vizsgálat, amelyet elvégeztünk, három, egymásra szervesen épülő kérdéskörre koncentrálódott: a nyelvválasztásra, -használatra, a nyelvismeretre és a nyelvi attitűdre. A kérdőív, amelyet magam állítottam össze tapasztalataim és ismert szakirodalom alapján (1. pl. Göncz 1985: 205-9; Kiss J. 1995: 47-57; Göncz 1999: 219-36; Sándor A. 2001: 87-95), 15 kérdésből állt. Szlovénra tanítványaim fordították le. Az öt-öt válaszlehetőséget tartalmazó zárt kérdések tulajdonképpen egy értékelő skálát jelentettek a kikérdezettek számára mindig a legpozitívabb megítéléstől a legnegatívabb felé haladva. A nyelvválasztásra, amelyet szerettünk volna figyelmünk középpontjába állítani, öt kérdés vonatkozott. Emellett a nyelvismeret iránt hat, a nyelvi attitűd iránt pedig négy kérdés tudakozódott.1 A gyűjtés során 300 adatközlőt kérdeztünk ki Lendván és 15 környező településen. Adatközlőink közül 194 volt magyar (64,66%), 95 szlovén (31,66%) és 11 egyéb (főleg horvát)
