Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Vörös Ferenc: Adalékok a felvidéki személynevek areális névtanához
Adalékok a felvidéki személynevek a reális névtanához 139 3.8. Utoljára hagytam a pragmatikai szintű kölcsönzéseket, amelyekről idő hiányában szintúgy nem áll módomban részletesen szólni. Ezekről magyar-szlovák viszonylatban ismereteim szerint Lanstyák ISTVÁNnál olvashattunk először (Lanstyák 2002: 104-105). Magam is foglalkoztam a jelenséggel egyik közelmúltbeli tanulmányomban (Vörös 2005a: 210-211). Emlékeztetőül csupán egy példán keresztül idézem fel, milyen jelenségcsoportot takar a megnevezés. Itt is jellegzetesen a szlovák nyelvi hatással számolhatunk, amikor a nevekkel való szólítás és említés az anyaországitól eltérő udvariassági szempontok szerint történik. Magyarországon a puszta családnéven történő említésből és szólításból hiányzik a tiszteletteljesség, az udvariasság jegye. Ezzel szemben a szlovákiai magyarban - szlovák hatásra- beszédhelyzettől, életkortól és egyéb társadalmi tényezőktől függően ez a forma (is) udvariasnak tekinthető. Zárásként a pragmatikai kölcsönzések között említhetjük a névkiegészítők, azon belül a titulusok magyarországitól eltérő használatát. Könnyen meggyőződhetünk az anyaországitól való eltérésekről, ha kézbe vesszünk egy átlag szlovákiai magyarnak a névjegykártyáját. Ezen több olyan „furcsasággal” is találkozhatunk, amely csakis állandósult, írott kódhoz köthető kölcsönzéssel magyarázható. Ilyennek mondható az Mgr., Ing. Art. stb. név előtti feltüntetése (pl. Ing. Csilla Nagy vagy Ing. Nagy Csilla, Mgr Kocsis Attila vagy Mgr. Attila Kocsis). Ugyancsak itt említendő az egyéb titulusok és tudományos fokozatok szlovákos mintájú névhez kapcsolása (pl. Ing. Arch. Horváth Péter; Dac. PliDr. Horváth Aladár CSV. ; Doc. Mgr. Ildikó Vass PhD.'. MUDr. Garamszegi Zsolt CSV,: Prof. RNDr. Nagy Béla DrSc.\ stb.). Elfogadottságukról szolgáljon adalékként a következő! Ezek a szlovákos névkiegészítők még a kompakt magyar nyelvterület magyar nyelvű temetői sírkövein is szép számban fellelhetők. A példákból egyértelműen kiolvasható, hogy a titulusok használatakor bizonyos helyzetekben keverednek a magyar és szlovák nyelvű kódok. Ez nyilván pragmatikai okokra vezethető vissza. Használatuk ugyancsak beszédhelyzetfüggő. A példák behatóbb elemzése azt a kérdést is felveti, hogy az említett névkiegészítők használatakor a pragmatikai kölcsönzésen túl nem kell-e egyúttal lexikai alaki kölcsönzéssel is számolnunk. Megítélésem szerint ez ügyben a válasznak mindenképpen pozitívnak kell lenni. De ez már nem (csak) a névtan beliigye. *** 4. A fentiek összegzéseként megállapíthatjuk, hogy a több évszázados múltra visszatekintő magyar-szlovák kapcsolatok következtében mind a névkincsben, mind a névhasználatban kimutathatók ún. areális következmények. A múltban főként a közös kulturális hatásoknak és a külső nyelvi forrásoknak köszönhetően alakultak ki olyan sajátosságok, amelyek az azonos nyelvszövetséghez való tartozást erősítették. A szlovák családnevek kialakulása a XIV-XV. században a magyaréhoz képest némi fáziskéséssel magyar hatás alatt kezdődött meg. A keresztnévkincs gyökereit tekintve zömmel azonos forrásból táplálkozik. Trianonig a közös államkeretben a szlovák nyelv volt alárendelt szerepű a magyarhoz képest. Onnantól fordult a helyzet, de a magyar ajkú népességnek csak a politikai határokkal leválasztott része volt kitéve erős (cseh)szlovák államnyelvi hatásoknak. Ennek a sajátos körülménynek
