Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Vörös Ferenc: Adalékok a felvidéki személynevek areális névtanához
Adalékok a felvidéki személynevek areál is névtanához 131 annyira, hogy névkincsében - ha teljes egészében nem is - egyre több tekintetben osztozik is azzal: bizonyos szempontból annak névkincsét is merítési forrásnak tekint(het)i. Az érintkezés mikéntjét, nyelvi következményeit a szociolingvisták és a kétnyelvűséggel foglalkozó kutatások alapvetően már számtalan aspektusból jellemezték. Ám a névtani leírás mind ez ideig váratott magára. Bár tudatában vagyok annak, hogy a szociolingvisztikai leírást érdeklő interferenciajelenségeknek szerves részét képezik az ez irányú névélettani kérdések is, mégis úgy gondolom, hogy a tisztánlátás érdekében érdemes külön is megvizsgálni a problémakört. Több oka is van ennek. Mindenekelőtt az, hogy a kétnyelvűség-kutatások mind ez ideig csak periférikusán kezelték a nevek kérdését. Megjegyzem, ennek nem csupán a lanyha érdeklődésben jelölhetjük meg az okát. hanem abban is, hogy célzott kutatások hiányában nem állt rendelkezésre megfelelő korpusz a problémakör adekvát megközelítéséhez. így mind ez ideig csupán személyes benyomásokra alapozva lehetett ilyen irányú szubjektív megállapításokat tenni. Másodsorban azért, mert a nevek egyes rétegeinek vonatkozásában sokkal erőteljesebben érvényesültek azok a külső direktívák, látható és láthatatlan, államnyelvi irányból ható kényszerek, amelyek a felvidéki magyarság névállományának alakulását befolyásolták. A két nyelvközösség kényszerű együttélésének következtében spontán folyamatok is közrejátszottak abban, hogy a korábban névtani értelemben is sokkal jobban elkülönülő szlovák és magyar közösség nemcsak mikro-, de makroszinten (tehát a magyar nyelvterületnek a nyelvhatártól távolabb eső régióiban is) bizonyos mértékig egyre inkább névközösséget kezdett alkotni. A következtetések levonásakor több tényező is óvatosságra int bennünket. Mindenekelőtt az, hogy a kétnyelvűek beszédkutatásában célszerű különbséget tennünk a kódváltás és a kölcsönzés között, sőt a kölcsönzésen belül is célszerű a beszédbeli és nyelvi kölcsönzés distanciájára figyelni. Ám a névtani jelenségek beszédbeli vizsgálatakor azzal a nehézséggel kell szembesülnünk, hogy a nevek többnyire egyszavas egységekként kerülnek át a befogadó nyelvbe, s ilyenkor nehéz különbséget tenni az alkalmi(bb)nak számító interferenciajelenségek és az integrációnak számító, nyelvek között végbemenő kölcsönzések között. Magam a nevekkel kapcsolatos kódváltás és kölcsönzés kérdését jelen munkámban nem szűkebb - tehát nem nyelvészeti -, hanem tágabb értelemben használom, vagyis társadalmi összefüggésrendszerében vizsgálódva. Így értelemszerűen a kölcsönzésnek nem az egyéni oldalára, hanem társadalmi kontextusban jelentkező vetiileteire koncentrálok. A kutatás bázisát jelentő korpusz javarészt nem a kétnyelvű magyar beszélők egyéni beszédprodukcióján alapul. Adatbázisaim zömmel mégis olyanok, amelyek bizonyos beszédhelyzetekre vonatkozóan a használati gyakoriságra is következtetni engednek. Hiányosságai alapvetően az egyéb, a vizsgálatba be nem vont nyelvhasználati színtereken jelentkező kódváltásokkal kapcsolatosak. Ám az így levont következtetések megítélésem szerint adott esetben a kódváltásos beszédhelyzetek minősítéséhez is felhasználhatók. Ugyanakkor azonban bizonyos szempontból sokkal alkalmasabbak névtani következtetések levonására. Tudatában vagyok annak, hogy a fentebb említett tényezőket nem szerencsés mereven elkülöníteni. Nem is áll szándékomban ezt megtenni. Hangsúlyozni kell viszont, hogy céljaim elsősorban névtaniak, s csak másodsorban szociolingvisztikaiak. * * sfc
