Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Varga József: Muravidéki magyar személynevek néhány sajátossága
124 Varga József 2.4. Az egyéb vezetéknevek Ebben a csoportban a nevek eredetének meghatározását nehezen tudtam megoldani, mert annyira bonyolult, sokrétű. Ide sorolhatók azok a vezetéknevek, amelyek valamilyen tevékenységnek az eszközét vagy eredményét jelölik, pl. Kerék, Perec, Süveges. Testi tulajdonságot jelölnek a Csondor, Fehér, Kis, Nagy, Szakái. Lelki tulajdonságra, jellemre, szokásra utaló vezetéknevek a Düh, Jámbor, Mocsnyek (szlov. moč = erő), Táncos, Vitéz. Vagyoni helyzetre mutat a Gazdag. Szavajárási név az Ördög. Nemre, életkorra, családi helyzetre vonatkozik a Sebők. Ünnepre, napra utal a Péntek. Növény- és állatnévből származnak a Bakos, Farkas, Kakas, Komár (szlov. komat' = szúnyog), Kondás, Róka, Szarka, Tüske, Vinko (szlov. vino = bor), Vük (szlov. vük = farkas). Egyéb nevek a Belec (szlov. bel = fehér), Cseke, Futó, Géder, Konc, Nyakas, Pongrác, Sós, Tompa, Vas. A muravidéki (hetési) vezetékneveket vizsgálva megállapíthatjuk, hogy azok általában hasonló fejlődési folyamat eredményei, mint a magyar nyelvtérség más tájain kialakult vezetékneveké. 3. A személynevek toldalékolása A hetési (muravidéki) vezetéknevek toldalékolásának tárgyalásában hat helyhatározói rag használatát próbálom meg ismertetni. 3.1. A -rólZ-ről (delativusi) ragok érvényesülése a hetési vezeték- és keresztnevekben (becenevekben) még napjainkban is sajátosan valósulnak meg, pl. Adorjánra, Bediirü, Györekrü, Gyurkácsru, Horváthru, Idzigrii, KoUerrü, Liputru, Szaburu, Szücsrii; Csabám, Danira, Emiim, Feririi, Gergürü, Jeniirü Józsim, Karcsim, Péterrü, Tomim; Annám, Enikürü, Györgyim, Ilim, Ilonám, Incisrii, Marikám, Olgám, Terim, Vesznáru. Sajátosság, hogy a -rólZ-ml ragokból kiesik az -I mássalhangzó, az ó és az őmagánhangzók helyett pedig az u és az ü érvényesül, vagyis a -ruZ-rii a használatos a mindennapok nyelvi kommunikációban. A vizsgált helyhatározói ragok a, á, e, é, o, ó, ö, ő magánhangzóinak megváltozása az alapszóban (szótőben) levő labiális és illabiális magánhangzóknak az elhelyezkedésétől, illetőleg azok meglététől függ. A-rólZ-ró'l toldalékok esetében, ha a vezeték vagy más névben a szótő utolsó magánhangzója labiális a, á, ó, u és előtte ajakrésű vagy ajakkerekítésű magánhangzó van, akkor általában a -m (< -ról) rag érvénysül benne, pl. Biró > Biruru, Tompa > Tompám, Vékás > Vékásru. Ez érvényesül akkor is, ha a szótő utolsó magánhangzója i, de előtte a, á, o, ó, u magánhangzó áll, pl. Vali > Valim, Dávid > Dávidra, Olgi > Olgiru, Rózsi > Rózsim, Zsuzsi > Zsuzsim. De Öcsi > Öcsirii, Fűzi > Fiizirü. Ha viszont a szótő végső magánhangzója illabiális e, é, i vagy labiális ö, ő, ii, (ff), és az előtte lévő magánhangzó is az, akkor a -rii (< -ml) toldalékalak a használatos, pl. Kerék > Kerékrü, Évi > Evirii, Pete > Petim, Török > Törökrü, Jenő > Jeniirü. Ha az e végű nevekhez kapcsoljuk a tárgyalt -ml, -tői -bői, -ve!, -nád, -hoz, -höz helyhatározó-ragokat, akkor azok e-je i lesz, pl. Bencze > Bend rii, Bencitü, Bece > Becibii, Becive, Pete > Peti rii, Petihö. 3.2. Jellemző az is, hogy a -tóIZ-től (ablativusi) ragok is sajátosan jelentkeznek a muravidéki nevekben. Mint ahogyan a -rólZ-ről ragok esetében, itt sem jut kifejezésre az -/ mássalhangzó. E helyhatározó-ragoknak a köznyelvben használatos magánhangzói az ó és az ő helyett itt is az a és az ii jut kifejezésre, pl. Berkitii, Bogdántu, Dancstu, Fehértii, Hermantu, lbitii, Lakitu, Lebártu, Lőrinctii, Vöröstü; Attilátu, Dez.siitii, Elemértü, Ferenctü, Géz.átu,
