Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Sándor Anna: A továbblépés lehetőségei a szlovákiai magyar nyelvjáráskutatásban
A továbblépés lehetőségei a szlovákiai magyar nyelvjáráskutatásban Silling István 2004. A kupitszinai nyelvjárás fonémaállományának állapoti-változási jellemzői. In: Mi ilyen nyelvben élünk: Nyelvszociológiái és korpuszvizsgálati tanulmányok. Szerk. Papp György. Szabadka. 79-116. Zelliger Erzsébet 1988. Településtörténeti kérdések a szóföldrajz. tükrében. In: A magyar nyelv rétegződése. Szerk. Kiss Jknö-Szűts László. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1029-1040. 4. Nyelvjárási szövegrészlet Nagyhind, 2003. július 8. Eszti néni (E), Gyula bácsi (G), kérdező (K) Lejegyezte: Presinszky Károly E: .. huzat ván! G: Kenyeret is /-mongyá-/ K: /-Kenyeret-/ othon /-sütötték.-/ E: /-Othon./ K: Kenyérsütés áz hogy mént? E: Hát á kenyérsütés xxx. este mckcsinätäk á kovászt, ugyi+... K: Aba mit köllött tenni? E: kovászba? Mindig, mikor áaá (..) kenyeret méksütöttík, akkor ááá (..) teknyők vóták. Nem vótak vándlik még ijcsmi, ügyi az mind fá (ö) fából volt, nem vót (ö) ijen annyi edíny, mind mostan, fábó+//. A teknyfíkbe, mikor bedágásztották, és mikor, szóval, mikor kiszéttík á (.) kenyeret ma, körbe, ami ravót száradva, ászt még kánálvá lékapártuk. |nevet] Kánálvá lekápártuk, is ászt monták, hogy morzsálík. II. A második feladat a zoboralji tájszóhagyaték rendezése lenne. Szerzőjének neve ismerősen cseng a dialektológusok körében. Hiszen Sima Ferenc tanár űr neve több dialektológiai és nyelvtörténeti témájú tanulmányt fémjelez, s annak híre, hogy készülőben van egy, a Nyitra vidéki nyelvjárásokkal foglalkozó kiadvány, már az 1960-as évektől végétől nagy várakozással töltötte el a magyar nyelvjáráskutatókat (vö. Vécu 1959: 12; Kálmán 1968: 91). Pozsonyi magyar szakos hallgatóként magam is készítettem szövegfelvételt, le is jegyeztem néhány oldalt, de az anyag további sorsáról, a feldolgozás módszeréről már nem sokat tudtunk meg a tanár úrtól. Pedig nekünk, hallgatóknak lett volna mit tanulnunk! Mindez főleg akkor derült ki, mikor ez év júliusában özvegye, Simáné Havas Éva meghívására otthonában megtekinthettük Szabómihály Gizellával és Menyhárt Józseffel a néhai Sima tanár úr tájszóhagyatékát, a néhány ezerre tehető cédulaanyagot. Pontos számot ugyanis csak az anyag számítógépre vitele után tudunk majd mondani, de hogy a cédulajegyzék értékes nyelvi anyagot tartalmaz, ahhoz nem fér kétség. A tizenegy településről (Alsócsitár, Béd, Gerencsér, Geszte, Gímes, Kálaz, Barslédec, Menyhe, Pográny, Vicsápapáti, Zsére) származó tájszógyűjtemény összesen harmincöt dobozban található. Pillanatnyilag azonban a koloni cédulaanyag A-tól E-ig előforduló részéről tudok részletesebben szólni. A cédulák száma, melyeket a tanár úr saját készítésű dobozokban tartott, s melyeket saját kezűleg gépelt le, kb. kétszáz. De a cédulák száma nem azonos a címszavak számával, mert ugyanaz a lexéma ugyanazon jelentésben több cédulán is előfordul. A cédulán feltüntetett adatok alapján és a falvanként külön dossziékban található A/4-es nagyságú lapok gépelt szövegei alapján viszsza lehet keresnünk a gyűjtés idejét, az adatközlő kilétét, sőt a gépelés idejét is.