Török Tamás: Ipoly mente helynevei. Adattár. 1. Alsó-Ipoly mente (Somorja, 2011)
A térképek és a földrajzi nevek
A térképek és a földrajzi nevek A térképek névanyaga a helynévkutatás egyik fontos forrása. Mivel kisebbített formában tárja elénk a földterületet, ezért a lokalizáció és a terepviszonyok megismeréséhez is elengedhetetlen segítői a kutatónak. Minden térkép névanyaga fontos, legyen az kéziratos történeti térkép, birtokvázlat vagy mai kataszteri felmérés. Az első részletes magyarországi térképek a török kiűzését követő időszakból származnak. A korszak határvitái és birtokadományai szükségessé tették a birtokok határainak rögzítését. Ez az igény elindította a hazai földmérés kezdeteit, melyek alapjául a határjárások és az azokat kísérő határrajzok szolgáltak. Ezek a birtoktérképek a terület jellemző természeti adottságait veszik viszonyítási alapul (forrás, patak jelentős fák stb.), s felkerülnek rájuk a tulajdonos által megőrzött régi nevek. Mária Terézia11 úrbérrendezése újabb feladatott adott a magyar térképészetnek. Részletes úrbéri térképek készültek, melyeken a víz- és úthálózat mellett a külterületi építmények (rom, malom, gát, híd) is szerepeltek. Az egyes művelési ágakat eltérő színezéssel jelölték. A 18. sz. első felének legjelentősebb hazai térképésze kétségtelenül Mikoviny Sámuel. Részletes térképsorozatából a Pozsony megyei jelent meg elsőnek. ,,[A] Mária Terézia számára készített előterjesztésében (Conditiones) megindokolja, miért van szüksége az országnak topográfiai térképekre: segíti a hadsereget harci tevékenységében, a kereskedelmet az áruszállítás módjának és útvonalának a megválasztásában, a kamarai hivatalokat a helységek fekvéséről nyújtott támogatással.”12 Az 1700-as évek végére felmerült az igény Magyarország egységes elvek szerinti feltérképezésére. A feladatot Lipszky János végezte el, aki felhasználta elődje, Görög Demeter egylapos, kevésbé részletes térképeit is. Lipszky egységesíti a vármegyék és különböző összeírások ábrázolásmódját és jelkulcsait, majd sorozatban jelenteti meg térképszelvényeit (1804-1806). A napóleoni háborúk alatt megnövekedett az érdeklődés térképei iránt. Később névmutatót csatol a térképekhez, melyek a falu- és városnevek mellet a puszták neveit is tartalmazzák. A 18. század második felére Európa többi részéhez hasonlóan az Osztrák Császárságban is kialakultak a részletes topográfiai térképezés feltételei. Ez találkozott a hadsereg igényeivel, mely a 7 éves háború után javasolta Mária Teréziának a Bi-11 A Mária Terézia által alapított szenei Collegium Oeconomicum gazdasági iskolában képezték a földmérőket. 12 Horváth Ildikó-Telekiné Nagy Ilona: Csilizköz földrajzi nevei. Pozsony, Kalligram, 2000, 12. p. 19
