Török Tamás: Ipoly mente helynevei. Adattár. 1. Alsó-Ipoly mente (Somorja, 2011)
Az Alsó-Ipoly mente története, néprajza és nyelvjárása
Az Alsó-Ipoly mente története, néprajza és nyelvjárása lejártak aratni az Alföldre. Ezek ún. aratóbandákba verődtek, akik az aratógazda vezetésével végezték a munkát. A 19. század második felétől a hagyományos földművelés mellett megjelent a kertészkedés. A krumplin, káposztán kívül hagymát, paradicsomot és uborkát is termesztettek, így próbálva nagyobb jövedelemhez jutni. A földművelésre kevésbé alkalmas területeken meghatározó volt az állattartás. A hegyes-dombos, erdőkkel borított területen kiegészítő foglalkozásnak minősült a méhészet és a vadászat, az Ipolyban és árterületein a halászat. Egy-egy mocsarasabb területen jelentős szerepe volt a nád kitermelésének, amit elsősorban a gazdasági épületek befedésére használtak.9 A vizsgált területen a palóc nyelvjárás Ipoly vidéki nyelvjárástípusát beszélik, amely számos vonásában megegyezik a középpalóc nyugati típusával. A nyelvjárási jellegzetességek bemutatásakor elsősorban a hangtani jelenségekre helyezem a hangsúlyt, az alaktani jelenségekre csak röviden térek ki.10 Fonémarendszere 8:8-as (à, e, ë, i, o, ö, u, ü : ä, é, ë, í, ó, ö, ú, ű), a rövid magánhangzók között megtalálható a zárt ë, a hosszúak között az ë. Az Alsó-Ipoly mentén is megvan az e : ë fonémaellentét (pl. Gyëpiek, Kërëszt j'ődek), melynek jelentésmegkülönböztető szerepe is van: eszünk ige, eszünk rágós főnév. Bár a hosszú ë visszaszorulóban van, a mássalhangzóval kezdődő igék esetében az el- igekötő helyén gyakori a használata: ëmëgy, ëvàn. Az a fonéma helyi realizációja az á, az á-jé pedig az ä, tehát az a illabiális, az á labiális megoldású: Lazák, Páskomok, Vádálmäs. A köznyelv hatására azonban már a középkorosztály nyelvében sem teljes az illabialitás. A nyelvjárás illabiális jellege az ë : ö viszonylatában is megmutatkozik: Fölső delelő, Kornyà szëg. Ennek ellenére a söpör ~ sëpër típusú alakpárok közül inkább az illabiális jelentkezik, a söpör esetében csak ez él. A vizsgált nyelvjárásban a középpalóchoz képest erőteljesebb az ö-zés, ill. általánosnak mondható az / előtti asszociatív ö-zés (pl. pántol, sindöl, ebédöl). Saját tapasztalatom azonban azt mutatja, hogy az Ipoly alsó folyásának területén ez a jelenség visszaszorulóban van, személyesen csak az ebédöl esetében találkoztam vele. 9 Uo. 307-310. p. 10 A nyelvjárás jellemzésénél a következő szakirodalomra támászkodtam: Imre Samu: A mai magyar nyelvjárások rendszere. Budapest, Akakdémiai Kiadó, 1971; Kálmán Béla: Nyelvjárásaink. Budapest, Tankönyvkiadó, 1977; Kiss Jenő (szerk.): Magyar dialektológia. Budapest, Osiris, 2001; Menyhárt József-Presinyszky Károly-Sándor Anna: Szlovákiai magyar nyelvjárások. Nyitra, Konstantin Filozófus Egyetem, 2009. 17
