Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)
IV. A nemzeti reálpolitika hullámvölgyekkel teli útjain
A keresztényszocialistákkal kötendő szövetség hiányában a Magyar Nemzeti Párt végül a Szepesi Német Párttal (Zipser Deutsche partéi - ZDP), a Bund der Landwirtével és a Német Iparos Párttal (Deutsche Gewerbe Partei) közös listát állítva vett részt az 19Z5 novemberében tartott nemzetgyűlési választásokon. Mégpedig azon elv alapján, miszerint a választási jelöltlistát a cseh- és morvaországi választási kerületekben a két szudétanémet párt, Szlovákiában és Kárpátalján viszont az MNP állította össze. Bár ez a megoldás újszerűnek és merésznek tűnt, az eredmények Szent-lványt igazolták, hiszen a Magyar Nemzeti Párt a szlovákiai választókerületekben öt mandátumot szerzett (ebből egyet a ZDP képviselője, Nitsch Andor kapott meg), s ezzel megelőzte a csupán négy képviselői helyet szerző OKP-t.162 S mivel a Kárpátalján mandátumhoz jutó Korláth Endre is az MNP listán jutott be a nemzetgyűlésbe, Szent-lvány vezetésével összesen hat képviselő léphetett be a német-magyar választási szövetség közös képviselői klubjába, amelynek a bejei politikus lett az egyik alelnöke. A választások eredménye az OKP és az MNP közötti korábbi erőviszonyok megváltozását jelezte, hiszen a nemzeti párt a húsz magyar jellegű járásból tizenháromban több szavazatot szerzett, mint a keresztényszocialisták, akik leginkább csak ott tudtak diadalmaskodni, ahol jelentősebb számú szlovák szavazó is élt, s ahol egyértelmű volt a katolikus lakosság fölénye.163 Szent-lvány ezt a sikert reálpolitikájának választói felhatalmazásaként értelmezte, aminek következtében egyre nyíltabban fogalmazta meg az általa elképzelt politikai magatartás lényegét. Mint az újonnan összeült képviselőházban elmondott első felszólalásában, amikor ugyan leszögezte, hogy „apáink szellemében, gyermekeink jövője iránti kötelességből ma sem tehetünk egyebet, mint hogy teljes nyíltsággal és elszántsággal tiltakozzunk a rajtunk végrehajtott büntetés ellen és követeljük a békeszerződések gyökeres revízióját, az önrendelkezési jog elve alapján való jóvátételét a súlyos hibáknak”,164 ám ezután rögtön bejelentette azt is, hogy „a nemzetünk sorsán való siránkozás és a rajtunk esett súlyos jogtalanságok ellen való tiltakozás” politikájának a kudarcát látva olyan reálpolitika útjára kíván lépni, mely a szlovákiai magyar közösség gazdasági és politikai pozícióinak megerősítését szolgálja. Érezve azonban, hogy a reálpolitikát sokan a Prágával szembeni megalkuvásként fogják majd értelmezni, ehhez rögtön hozzátette, hogy reálpolitikájának alapját a csehszlovák nemzeti állam gondolata elleni harc fogja jelenteni.165 Szent-lvány ezzel olyan programot fogalmazott meg, amely nagyban hasonlított az MNP-vel közös parlamenti klubot alakító BdL és a többi aktivista német párt felfogásához, amelynek a lényege az volt, hogy az alapvető nemzeti célkitűzéseket megtartva, a többségi pártokkal való együttműködés útján kell megváltoztatni a köztársaságnak a kisebbségek számára elfogadhatatlan nemzetállami szerkezetét. Az 1925 novemberében lebonyolított nemzetgyűlési választások a kommunista párt előretörését és részben ennek köszönhetően az addig a mandátumok többségét bíró - a centralista államberendezkedést támogató - csehszlovák össznemzeti koalíció válságát 7/
