Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)
IV. A nemzeti reálpolitika hullámvölgyekkel teli útjain
eredményezték. Ebből a helyzetből - a választásokat megnyerő Agrárpárt vezető politikusa, Antonín Švehla elképzelései szerint - az egyik kiutat a bal- és jobboldali pártokat is magában foglaló össznemzeti koalíciónak egy tisztán polgári pártokat felölelő koalícióval való felváltása jelenthette volna. Egy olyan koalícióval, amelybe etnikai hovatartozásra való tekintet nélkül léptek volna be a polgári pártok. Ez az addig eretneknek számító lehetőség felértékelte az együttműködésre hajlandó kisebbségi pártokat. Márpedig Szent- Ivány pontosan erre várt, hiszen azt nagyon jól érzékelte, hogy a csehszlovák nemzetállam belülről való felbomlasztásához csupán az össznemzeti koalíció felbomlása teremtheti meg az alapfeltételeket. Az ő elképzelése - mint azt az 1926 kora nyarán Budapestre küldött memorandumában is kifejtette166 - pedig az volt, hogy éket verjen a csehszlovák jobb- és baloldal közé, s ennek következtében olyan hatalmi patthelyzet álljon elő, amelyben az egymással együttműködő kisebbségi pártok a mérleg nyelvének szerepét tölthetnék be. Ő maga egy olyan, optimális esetben 82 képviselővel, reálisabban nézve kb. 60 képviselővel rendelkező kisebbségi blokkal számolt, amelyet a parlamenti erőviszonyok mellett semmilyen fontos kérdésben nem lehet majd megkerülni, s amelynek szavazataira a cseh polgári pártok rá lesznek szorulva. Csakhogy ehhez a német, a magyar és a szlovák pártokat kellett volna közös nevezőre hozni, ami majdhogynem lehetetlen feladat volt. A fenti merész politikai elképzeléseknek is köszönhetően Szent-lvány a második parlamenti ciklusába hasonló lendülettel vetette bele magát, mint az 1920-as évek elején. Bár csak öt alkalommal szólalt fel a plénumban - ami ugyan első pillantásra nem sok -, ám felszólalásai mind meglehetősen fajsúlyosak voltak, hiszen egyebek között a kormánynyilatkozat, az új vámtörvény és az állampolgársági törvény kapcsán is megszólalt. A Magyar Nemzeti Párt képviselői klubjának elnökeként nyolc törvényjavaslatot nyújtott be, tizenhat alkalommal interpellált különböző ügyekben, és hét alkalommal fordult kérdéssel a kormányzat valamelyik tagjához. A többi kisebbségi párttal és a csehszlovák polgári oldallal való lehetséges együttműködés szempontjából meghatározó jelentőségű volt az 1926 első félévében a nemzetgyűlés elé kerülő állampolgársági, valamint a vámtörvény, amelyek létrejöttében a bejei politikus aktív szerepet vállalt. Ez utóbbi parlamenti elfogadása lényegében a puding próbája volt, hiszen az első olyan fontos törvényről volt szó, amely négy csehszlovák, három német és egy magyar párt támogatásával ment át a plénumon. De fontos mérföldkő volt ez az MNP számára is, hiszen annak képviselői először léptek át a csehszlovák pártokat és a magyar ellenzéket elválasztó nem is olyan láthatatlan szakadékon, s szavaztak együtt a kormányerőkkel, noha közben heves támadások érték őket a törvényt elutasító OKP részéről. A Magyarország számára hátrányos helyzetet teremtő agrárvámok kérdésében meglehetősen transzparensen mutatkoztak meg a különbségek a Szüllő és a Szent-lvány által képviselt politikai magatartás között, hiszen bár mindketten az államhatárok revíziójában látták a felvidéki magyar kérdés megoldását, az odáig vezető útban nem tudtak megegyezni. Szüllő és az OKP ugyanis nemcsak azért utasította el a szlovákiai magyar 72
