Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)

III. A szlovenszkói magyar politika élvonalában

Parlamenti munkájának kezdeti időszakában Szent-lvány József a keresztényszocialista párt klubjának volt a tagja, miután azonban a kisgazdák is saját klubot alapítottak, 1922 nyarán annak elnökévé igazolt át. Ha csupán a rideg számokat nézzük, az 1925-ig tartó elsó képviselői ciklusában mind a plénumban, mind az alkotmányjogi bizottságban az egyik legaktívabb képviselőnek számított. Négy törvényjavaslatot nyújtott be, kilenc al­kalommal volt előre bejelentett felszólalása, egyéni vagy társaival együtt benyújtott in­terpellációinak a száma tizenhat volt, amellett még tizenhét alkalommal külön kérdéssel is fordult a kormányzat tagjaihoz. Parlamenti felszólalásaiban a magyar közösség jogainak védelmezőjeként és a csehszlovák hatalom kérlelhetetlen bírálójaként lépett fel, s már egyik első beszédében világosan leszögezte, hogy amíg a kormányzat tovább folytatja kisebbségellenes politi­káját, addig ő sem megértést, sem bármiféle lojalitást nem kíván mutatni ez iránt a politika iránt. Nem csoda, ha felszólalásai nem csupán nagy figyelmet kaptak, hanem nemegyszer a kormánykoalíciót alkotó csehszlovák többség felháborodását is kiváltották. Különösen érvényes volt ez a költségvetési vitában 1920. november 24-én elmondott beszédére, amelyben a budapesti országgyűlés Trianont ratifikáló határozatára a következőképpen reagált: „Sohasem fogjuk elismerni, hogy csonka Magyarország nemzetgyűlése egyedül jogosult volt a ratifikálásra. A Magyarország testéről erőszakosan letört országrészeken lakó nép - az a nép, melyet az elvakult hatalombírás önkénye áldozatul vetett oda - jo­gosult elsősorban sorsa felett intézkedni. Mi pedig ehhez a békéhez semmikor sem adtuk hozzájárulásunkat, és semmikor sem fogjuk ezt megtenni. Mi a legelemibb emberi joga­inktól fosztattunk meg, és semmikor sem fogunk sorsunk intézéséről lemondani.”"9 Ugyanekkor az általa képviselt politikai eszközökről is szólt, kiemelve, hogy azok a parla­mentarizmus és a mások nemzeti önbecsülésének alapjaira fognak épülni. Ám azt is hang­súlyozta, hogy ha a hatalom nem fogja tiszteletben tartani a magyarság jogait és önérzetét, akkor ő sem fog válogatni az eszközökben: „Mi ma egy nálunknál erősebb hatalom folytán a Csehszlovák Köztársaság polgárai vagyunk. Ezen a területen kell biztosítani létezésünket. Keresni akarom és fogom, miképpen lehetne ezzel a reális gondolkozással megtalálni az önvédelem tisztességes útjait. Önök, akik ez idő szerint a hatalmat - de csak velünk szem­ben - kezükben tartják, ma nemzeti létezésünk és szabadságunk minden előfeltételét megtagadják; én ennek dacára meg fogom kísérelni - a parlamentárisnak elfogadott esz­közzel - célt érni és magyarságunk szabadságát és feltétlen egyenjogúságát biztosítani. Önök nemzeti becsületünkbe gázolnak; én ennek dacára meg fogom kísérelni az önök nemzeti érzéseit teljes tiszteletben tartani, és megbecsülésüket kiharcolni. De legyenek elkészülve rá, hogyha mindezeket önök lehetetlenné teszik, és eddigi politikájukat foly­tatják, nem fogok válogatni fegyverekben.” Bátor hangú felszólalásai miatt Szent-lvány gyorsan szálka lett a hivatalos csehszlovák politika szemében, amit az is jelez, hogy a nemzetgyűlés első ciklusában összesen öt al­kalommal történt kísérlet képviselői mandátumának megvonására és büntetőjogi felelős­53

Next

/
Thumbnails
Contents