Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)
IX. Újra a pesti politikában
vaslat alatt a Német Nemzeti Párt és a Német Nemzetiszocialista Párt képviselőinek aláírása mellett hat magyar képviselő neve, köztük Szent-lványé is felbukkant. Csakhogy, mint azt a sajtó azonnal tisztázta, a hat aláírásból lényegében csupán két keresztényszocialista képviselő (Lelley Jenő és Palkovich Viktor) aláírása volt valós, a többieké nem. Szent-lvány azokban a hetekben betegsége miatt huzamosabban távol volt Prágától, s végül Schollich maga is beismerte, hogy a magyar pártvezér aláírása nem volt valódi.559 Szent-lvány pedig nyilatkozatban határolódott el Schollich kezdeményezésétől, amely nyilatkozatban nem csupán a törvényjavaslat aláírását cáfolta, de egyben azt is jelezte, hogy annak szellemisége „ellenkezik meggyőződésével”.560 Schollich pár évvel később ismét egy antiszemitizmustól bűzlő ügybe próbálta Szent- Iványt berángatni, ám ismét sikertelenül. A német képviselő akkor egy olyan interpelláció alá kérte a két magyar pártvezér, Szent-lvány és Szüllő aláírását, amelyben az ellen kívánt tiltakozni, hogy a csehszlovák irodalmi díjat Franz Werfel zsidó származású német írónak ítélték oda. A két magyar politikus azonban határozottan elutasította a zsidóellenes beadvány aláírását.561 Az első bécsi döntés után azonban a Felvidéki Magyar Párt gyorsan átvette a magyarországi antiszemita közbeszéd legtöbb elemét, és e téma tekintetében is felsorakozott Imrédy politikája mögött. A különbséget leginkább az jelentette, hogy a felvidéki diskurzusban a gazdasági és szociális mozzanatok helyett a zsidóság nemzethűségének a kérdése került a középpontba. A felvidéki zsidókkal szemben megfogalmazott vád az volt, hogy Trianon után nem tartottak ki a magyarság mellett, hanem „elmenekültek a süllyedő hajóról”, s idegen érdekek szolgálatába szegődtek: ők alkották a magyar választókat elcsábító aktivista és baloldali szekciókat és ők szervezték meg magyar vidéken a csehszlovák pártok helyi szervezeteit,562 amely vádak fő hangadója kezdettől fogva Jaross Andor volt. A jaross által kijelölt beszédmódot a többi felvidéki képviselő kórusként ismételte, s csak kevesen voltak, akik részben vagy egészben elhatárolódtak tőle. Közéjük tartozott a felsőházba beültetett Szüllő Géza, illetve a kitűnő szónoki képességei miatt népszerű Porubszky Géza képviselő is. Ez utóbbi, mint egy vele készült hírlapi beszélgetésből is kiderült, ugyan helyeselte, hogy a gazdasági élet bizonyos területein történjen meg a zsidó tőke visszaszorítása, de az Imrédy által előkészített második zsidótörvényt több szempontból is - például mert a szegénységben élő zsidókat is sújtotta - elhibázottnak tartotta. A zsidótörvényt és a zsidók elleni gyűlöletkeltést pedig a kereszténység szellemiségével ellentétesnek nevezte.563 Igaz, a törvényről való szavazáskor már ő is beállt a sorba. Nem úgy viszont Szüllő, aki a javaslat felsőházi vitájában a zsidótörvényről kijelentette, hogy az jogfosztást jelent, és rést üt az alkotmányos szabadság és egyenlőség elvén. Ezért, valamint azért, mert amúgy is veszedelmesnek tartotta a faji alapú törvénykezést, ellenezte a törvény elfogadását. Szent-lványnak a zsidókérdéssel kapcsolatos álláspontjáról csak nehezen rajzolható fel plasztikus kép. Mint már a két említett országgyűlési felszólalása is jelezte, mint annyian Í91
