Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)

IX. Újra a pesti politikában

Második alkalommal pedig a felsőház módosító javaslatai kapcsán rendezett képviselőházi vitában, 1939. április 29-én szólalt fel, amikor is a zsidókérdés megoldásának szükségességét hangsúlyozta, kijelentve, hogy „mindenféle halogatás bizonytalanná teszi a helyzetet, és el kell azt ismerni és akceptálni kell, hogy a zsidókérdés mélyen belenyúl a gazdasági életbe, ennek a kérdésnek napirenden tartása és megoldatlanul való hagyása a legnagyobb bizonytalanságot teremti. Ezt a kérdést tehát minden körülmények között meg kell oldani azért, hogy kiküszöböltessék”.556 Vagyis e két felszólalás kapcsán akár azt is mondhatnánk, hogy Imrédy és Jaross álláspontjára helyezkedett. Csakhogy Szent-lvány egyik esetben sem saját véleményét, hanem a felvidéki képviselői csoport hivatalos álláspontját tolmácsolta, ami egyfajta azonosulást jelenthet ugyan, de mégsem zárja ki, hogy a személyes véleménye bizonyos mértékig eltérhetett a közös állásponttól.

Erre alapot Szent-lvány korábbi magatartása adhat, hiszen a két háború közti szlovákiai magyar politika jobboldalán álló két párt, az Országos Keresztényszocialista Párt és a Magyar Nemzeti Párt között az egyik alapvető különbséget a zsidókérdéshez fűződő viszonyuk jelentette. Míg a keresztényszocialisták alapvetően katolikus pártként határozták meg pártjukat, amelyben zsidóknak egyáltalán, de protestánsoknak is csak elvétve volt helyük, addig a Szent-lvány vezette MNP-nek jelentős számú zsidó tagja és támogatója volt, s a párt anyagi és szellemi háttércsapatában is több zsidó személyiség helyet kapott. Ezek egy része kezdettől a párt holdudvarába tartozott, másik részük 1925-ben a kisgazdapártnak a Szlovenszkói Magyar jogpárttal való összeolvadása után került a párt támogatói közé. Különösen erős volt a kassai zsidóság pozíciója a párton belül, hiszen az MNP két alelnöke, Hercz Ignác és Halmi Béla is a kassai hitközség tagja volt. Befolyásukat az MNP-ben jól mutatja - különösen annak fényében, hogy a nemzetiekkel közös listát állító Országos Keresztényszocialista Párt nem szívesen támogatta a zsidó jelölteket -, hogy az 1932-es községi választások során a magyar ellenzék hetvenhét kassai jelöltjéből huszonkettő zsidó volt.557 Nem csoda, hogy az OKP által Szent-lvány és a párt ellen indított támadások egyik visszatérő témáját épp annak a liberálisokkal és a zsidókkal kapcsolatos nyitottsága jelentette.

Ismerve Szent-lványnak a párton belüli korábbi szerepét, joggal feltételezhetjük, hogy a Magyar Nemzeti Pártnak a zsidókérdéshez való toleráns hozzáállása nem volt ellenére. Beszédeiben és írásaiban többször is a párt liberális, befogadó jellegét hangsúlyozta, s a zsidósággal kapcsolatos értékítélet csupán egy, az 1919-es bolsevik uralmat elítélő nyilatkozatában fedezhető fel. Ám véleményéhez, amely szerint a zsidóság egy része a forradalmat a nemzeti érdekek és a rendet biztosító jog lerombolására akarta felhasználni, azt is rögtön hozzátette, hogy „ez a megállapítás azonban nem zárta és zárja ki azt, hogy a zsidóság jelentőségét a produktív munka szempontjából ne értékeljük, és így mint egy társadalom és nemzetfenntartó erőt el ne ismerjük...”558

A zsidókérdéshez fűződő viszonyához fontos adalékot jelent az a viszonylag nagy feltűnést keltő eset, amikor az Ernst Schollich szudétanémet képviselő által 1923 decemberében a prágai nemzetgyűlés képviselőházában benyújtott numerus clausus törvényja-190