Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)
VI. A művelődés-, irodalom- és egyházszervező
hozta meg a várt eredményt. Mire a sajtó természetesen épp azok hiányát kifogásolta a Kazinczy-könyvsátorból, akik a Szövetkezet felhívását figyelmen kívül hagyták.413 A fővárosi könyves eseményre egyébként harminckét szlovenszkói író küldte el könyveit, melyekből több mint 1.500 példányt adtak el, főképpen a Kazinczy kiadványait. Amikor a két magyar ellenzéki párt egyesülése után 1936-ban végre sikerült elindítani a szlovenszkói írók egységét is demonstrálni hivatott Csehszlovákiai Magyar Irodalmi Szövetséget, Szent-lvány szerette volna elérni a Szövetség és a Kazinczy Szövetkezet valamiféle „kooperációját”, ami a gyakorlatban azt jelentette volna, hogy az utóbbi az előbbi kiadóvállalata lesz.414 Bár a bejei politikus-művelődésszervező már ezt megelőzően is jelezte a Szövetség létrejötte körül ügyködő Sziklaynak, hogy az alakulóban levő szervezettel való együttműködés reményében kész bizonyos átszervezéseket is végrehajtani a Kazinczy Szövetkezetnél.415 (Ismeretes viszont, hogy végül, a korszak vége felé, 1937- ben Tátra néven indult Pozsonyban egy igényesnek ígérkező kiadói vállalkozás, mely ilyen címmel egy színvonalas irodalmi lapot is kiadott, s amely később valóban a Csehszlovákiai Magyar Irodalmi Szövetség befolyása alá került. Hogy Szent-lványnak volt-e, esetleg milyen szerepe volt az események ilyetén alakulásában, annak feltárásához további kutatások szükségesek.) Ez időben szervezte a budapesti Franklin Társulat a csehszlovákiai magyar írókat bemutató tízkötetes sorozatát, melynek öt kötetét a Kazinczy vette át - előfizetői tagilletményként - szlovákiai terjesztésre.416 Szent-lvány viszont változatlanul bízott a Kazinczy Szövetkezet megerősödésében, s úgy látta, hogy a Magyar írást is sikerült a korábbinál szilárdabb alapra helyezniük. Ebbéli reményei azonban már sem az egyik, sem a másik esetben nem válhattak valóra. A „tiszta irodalmiság” vágyképe és a Magyar írás A Magyar írás megindítása a második Szentiváni Kúria egyik határozati pontját képezte, de már az első tanácskozás résztvevői is felvetették egy, az Új Munka melletti „népszerűbb irodalmi folyóirat” indításának gondolatát (ekkor még pozsonyi székhellyel). A „csehszlovákiai magyarság szellemi erejének szintétikus egy bevonását”417 zászlajára tűző folyóirat első száma 1932 márciusára készült el; kiadója formailag az ekkorra már Szent-lvány elképzelései szerint átszervezett kassai Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezet volt, első főszerkesztője a Kúria - ha mondható így - egyik alapkádere, Darkó István lett. Darkó, komolyan véve a liptószentiváni összejövetel(ek)en is sokat hangoztatott értékkoncentráció elvét, a lapot az írói függetlenség és szabadság méltánylásának szándékával szerkesztette, mely „minden irodalmi és kulturális kérdésben a tiszta irodalmiság és a kriticizmus jegyében kíván állást foglalni”.418 (A liptószentiváni eszmére a folyóirat indulásakor a Szent-lvány nevezetes kúriáját ábrázoló emblémájával is utalt.) Ami pedig ugyanolyan lényeges, már az első számok - miként többé-kevésbé a későbbiek is - azt igazolták, hogy Szent-lványnak és szerkesztőinek népes és többségében erőteljes mun-142
